Ruth Lue-Quee egykori igazgatóhelyettes szerint a gyerekek nem egyik napról a másikra lesznek „iskolaérettek” – derül ki a The Guardian cikkéből. Saját tapasztalataiból tudja, hogy a játék nemcsak örömforrás, hanem a nyelvi, szociális és motorikus fejlődés kulcsa is. Petíciója, amely a játékos tanulás beépítését sürgeti az angliai alsó tagozatos tantervbe, már több mint százezer aláírást gyűjtött – elég ahhoz, hogy a parlament napirendre tűzze a kérdést.

Padok, táblák, frontális oktatás – mintha megállt volna az idő

A cikk szerzője, Rhiannon Lucy Cosslett, maga is végiglátogatott néhány iskolát kisfia számára, és látta a durva átmenetet: a szabad mozgás és képzelet világa után a gyerekek hirtelen csendes, szabályos sorokban ülnek.

Mintha a viktoriánus időkbe csöppentünk volna vissza

– idézi az egyik iskolaigazgatót.

Eközben Skandináviában csak hat- vagy hétévesen kezdődik a formális oktatás, és még Kínában vagy Szingapúrban is kulcsszerepe van a játéknak az óvodai és alsó tagozatos tanulásban. Skócia és Wales szintén beemelte a játékot a tantervbe – Anglia viszont lemaradt.

A játék a gyerekek érzelmi jólétét is erősíti, segít a stressz kezelésében és az önszabályozásban – olyan képességekben, amelyekre egyre nagyobb szükség lenne.

Túl korán, túl drasztikus váltás

A 2009-es reform óta a legtöbb gyerek már négyévesen iskolába kerül, miközben a követelmények is nőnek. Sokan attól tartanak, hogy a túl korán kezdett, túl formális oktatás miatt a gyerekek egy része egyszerűen „nem ér be” időben.

A kampányolók abban bíznak, hogy a munkáspárti kormány felismeri: nem a gyerekek teljesítenek rosszul, hanem a rendszer kényszeríti őket lehetetlen helyzetbe. Addig is a szülők legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy találnak egy iskolát, ahol a nevetés és a játék még nem tűnt el a tanulásból.