Alsós diákok szülei meséltek tapasztalataikról – hogyan oldják meg az otthoni tanulást?

Beszélgettünk már olyan általános iskolás tanárokkal, akik épp első osztályosokat tanítanak írni, olvasni. Elmesélték, hogy hogyan zajlik az oktatás náluk az alsó tagozatban, most megnéztük a másik oldalt, hogyan élik meg mindezt a szülők.

Olvasói levélben írta meg nekünk egy kétgyermekes apuka tapasztalatait, akinek alsó tagozatosak a gyerekei. „Csak egy számítógépünk van. Van ugyan mindkettőnknek okos telefonja, de azok már legalább öt évesek, így az internet csak nehezen megy rajta”- írja levelében. Az apa arra panaszkodik, hogy a gyerekek csak felváltva tudnak tanulni, így kitolódik a tanulás időszaka késő estére. Nem ért egyet azzal, hogy az ének, hittan és erkölcstan órák is meg vannak tartva, úgy gondolja, hogy ebben a vészterhes időben szelektálni kellene.

Félő az lesz a vége, hogy sok diák évet fog ismételni, mert képtelenség ezzel az új rendszerrel lépést tartani.

- írja az édesapa. Levelében hosszasan kitér arra is, hogy mindketten dolgoznak a feleségével, nagyon nehezen oldják meg a gyerekek felügyeletét és mellette a tanítást is. A számítógépük, amit a gyerekek felváltva használnak, folyamatosan lefagy, nem tudják behozni a lemaradást, nem tudják hogyan lehet majd így teljesíteni a tananyagot.

Anya, én nem akarok tanulni, itthon miért kell?

Hangzott el a kérdés az első távoktatásos héten egy elsős kislány szájából – meséli egy anyuka. „Ez még csak az első hét, mi lesz velünk három hónapig?”- így emlékszik vissza az első hétre az anyuka, akinek egy elsős és egy második gyereke van.

Addig nem fogunk iskolába menni és itthon leszünk?

A gyerekek is nehezesen hitték el, hogy ez a helyzet, de úgy tűnik, hogy mostanra sikerült belesimulni. Sikerült kialakítani a rendszert. „A napok szépen beálltak délelőtt suli itthon, ez így elég masszív egy elsőssel és egy másodikossal, ők még nem tanulnak önállóan, ott kell ülni velük, és ha jön a kérdés segíteni” – meséli a gyerekek édesanyja, miközben sorolja a napi feladatokat, házikat.

Amíg az egyik otthoni kisdiákra figyel, addig ott a másik, neki is kell a segítség. „Ő az elsős, aki mellett ott ülök, mert különben elnézegeti azt a madarat a fán, akit az ablakon keresztül figyel. Gondoltam írok a tanító néninek! Tisztelt Tanárnő! Gyermekem nem figyel az órán! Mit csináljak?” – meséli kicsit humorosra fordítva a kicsit sem vicces élethelyzetet.

Az édesanya szerint azonkívül, hogy alsós gyerekekkel még nehezebb, az elején a rendszer sem könnyítette meg a szülők dolgát. Mikor végre kialakult egy napi rutin, a gyerekek elfogadták a tanulást otthon, akkor jött az e- mail, hogy másik programban fognak tanulni, váltanak. Aztán le kellett tölteni egy appot, amibe mindenkinek be kellett jelentkezni. A tanárok szerettek volna egy rendszert, ahol mindenki tud „találkozni”, meg kellett tanulni a konferencia tanulást.

... és tényleg, egy kicsit zötyögött az eleje, de ez is megy már, azért az elég szürreális volt, amikor egyszerre beszélt két  tanító néni, a gyerekek 2 laptopon dolgoztak.

- mondja. Fontosnak tartja megemlíteni, hogy szerencsés helyzetben vannak, hiszen rendelkezésre áll 2 laptop, sok helyen ez nincs meg. „Próbáljuk a kamerát, a hangot, egyiktől a másikig rohangáltam – el is estem a fotelben, laptoppal kezemben.” –meséli viccesen.

Vannak rosszabb napok, amikor a gyerekeknek a tanárok segítségére lenne szüksége. „Van, amikor maguk alatt vannak, mert matek tanulás közben elkezd sírni és azt zokogja, hogy hiányzik az Aletta néni meg a Kriszta néni, együtt sírunk, megvigasztalom, megyünk tovább.” - mondja.

„Ez csak egy pici szelet a mindennapokból, de megpróbálok nyugodt maradni, még szerencse, hogy tudok magamon nevetni” – mondja zárásként az anyuka, aki igyekszik pozitívan tekinti az következő időszakra.