"Amit csinálunk, az nem oktatás, hanem intézményesített gyerekkínzás"

"Volt, hogy arra mentem be órára, hogy egy diákom két összetolt széken fekve alszik. Mondtam a többieknek, hogy akkor most kicsit halkabban fogom tartani az órát – és őket is arra kértem, hogy ne ébresszék fel az osztálytársukat" - írja Lénárt Marcell, volt középiskolai tanár a Diákparlament oldalán megjelent cikkében.

Ha a diákoknak egy nap több témazárójuk is van, és teljesen kimerültek, mit tehet egy tanár?

"Széttártam a kezem, és mondtam, hogy nagyon szomorú vagyok, hogy ennyire kimerültek, hogy nem tudnak résztvenni az órámon, de ha így áll a helyzet, úgysem lenne értelme bármit is erőltetni – és akkor leültem velük szemben dolgozatokat javítgatni – ők meg 45 percen keresztül feküdtek a padokon: nem beszélgettek, nem vihorásztak, nem a telefonjukat nyomkodták, nem házit másoltak – volt, aki valóban el is aludt, volt aki csak feküdt nyitott szemmel" - írja a volt középiskolai tanár.

"Végtelenül elkeseredtem – nem amiatt, hogy nem tudtam megtartani nekik az aznapra tervezett órát, az csak egy kisebb csalódás volt nekem -, hanem amiatt, hogy ezek szerint azok a fiatalok, akikkel minden nap dolgozom, annyira ki vannak facsarva, hogy nap közepére már fizikailag képtelenek bármi hasznosat csinálni, mi pedagógusok meg vagy tudomást sem veszünk erről, és még egyet tekerünk azon a présen..."

A volt pedagógus szerint egész egyszerűen a diákok legalapvetőbb biológiai szükségletei nincsenek kielégítve, és mint azt a tanárképzés első félévében tanítják, ezután úgy is képtelenek bármiféle tanulásra - teszi hozzá.