Belátjátok, hogy a diploma önmagában kevés dologra elég. A papír pont annyit ér, amennyivel megtöltitek az egyetem/főiskola három/öt/hat éve alatt.
Ráébredtek, hogy gyakorlatilag bármilyen ételt el tudtok készíteni némi májkrémből, egy fél csomag spagettiből, tejfölből és ketchupból.
És hogy akár hetekig képesek vagytok porlevesen, parizeres kenyéren és porból készített bolognain élni.
Elkezditek értékelni az otthon kényelmét. Saját ágy, egy fürdőszoba (amin csak két-három emberrel - a szüleitekkel - kell osztoznotok), és egy tiszta (és telepakolt) hűtő - felbecsülhetetlen érték.
Felfedezitek, hogy akár száz oldalt is képesek vagytok bemagolni egy éjszaka alatt.
De az utolsó évben arra is ráébredtek, hogy a világon mindenről (de tényleg mindenről) írtak már szakdolgozatot.
Megtanuljátok tisztelni a számítógépet. Igaz, nincs sok választásotok: évente kétszer legalábbis egy Neptun/ETR nevű rendszer kezében van a sorsotok.
Rájöttök, hogy anyátoknak igaza volt. Tényleg érdemes kéthetente kicserélni az ágyneműt. Pláne, ha az aktív közösségi életet élő kolis szobatárs előszeretettel rángat fel vendégeket.
Megtanuljátok értékelni a vasárnapi családi ebédeket. A bedobozolt maradéknak pedig jobban örültök, mint a lottó ötösnek.
Ráébredtek, hogy az emberek sokfélék. Tarisznyások, öltönyösök, színészreménységek, folyamatosan nyüzsgő HÖK-ösök, egyetemi kocsmában üldögélő világmegváltók. És hogy igazából senkivel sincs semmi bajotok.
Megtapasztaljátok, hogy néha két óra alvás is csodát tehet. Megfogadjátok, hogy legközelebb időben kezdtek el tanulni a vizsgákra. És persze a következő vizsgaidőszakra elfelejtitek, mit fogadtatok.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
