Itt a teljes lista: ezeket a műveket elemezhették a magyarból a középszinten érettségizők

Egy mű elemzése:

Szabó Magda: Ezüstgolyó (a szöveget online is eléritek, például itt)

Összehasonlító műelemzés:

Janus Pannonius: Búcsú Váradtól

Még mély hó települ a téli földre,

Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke,

Szürke súly a ködös fagy zúzmarája,

S el kell hagyni a szép Körös vidékét

És sietni Dunánk felé, Urunkhoz.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Nem tart vissza folyó, s az ingovány sem,

Mert fagy fogja hideg vizét keményen.

Hol nemrég evezett a föld lakója

S félt, - most hetyke bizalmú, fürge lábbal,

Megdermedt habokat fitymálva, lépked.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Nem siklik soha úgy a lenge csónak

Jó sodrásban, erős lapát-csapástól,

Még akkor se, ha fodrozódó Zephyrus

Bíborszínűre festi át a tengert,

Mint ahogy lovaink a szánt repítik.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon,

Itt nem ront levegőt a kénlehelet,

Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe,

Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge,

És nem sérti az orrodat szagával.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Könyvtár, ég veled, itt a búcsúóra,

Híres könyvei drága régieknek,

Már Phoebus Patarát elhagyta s itt él;

Költők isteni pártfogói: Múzsák

Többé nem szeretik Castaliát már.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Isten áldjon, aranyba vont királyok,

Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,

Sem roppanva dűlő fal omladéka,

Míg tűz-láng dühe pusztított a várban,

S szürke pernye repült a kormos égre.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,

Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben

- Márvány oszlopokon pihenve egykor

Bő nektárt verítékezett tested -

Utunkban, te nemes lovag, segíts meg.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

ÉS Juhász Gyula: Várad

Várad: a kicsi magyar élet

Nagy és új küzdőit te adtad,

Költők és más ifjú merészek

Benned ébredtek és akartak,

Áldott a te száz esti fényed

És áldott nyugtalan vigalmad.

Pogány örömre emlékezvén,

Megáldalak én, bús keresztény!

 

Hisz benned lettem én is újjá

S gyászom palástját porba vetve

Indultam el újult ifjúság

Babéros útján szerelemre.

És áldott legyen ama utcád,

Hol ő lakott, a vágyam lelke

S áldottak a színházi esték,

Melyek Annát felém vezették.

 

Várad: szőlőkoszorús őszöd

Mily tarka pompa tört szememben

S a Kispipában kék ködök közt,

Hány szürke bánatot feledtem,

Mikor az élet öklelőzött

S az évek szálltak már felettem

S én csak daloltam s késve késtem

Aratni jégvert kis vetésem.

 

Várad: hol Ady Endre arca

Ragyogott éjszakák homályán

S új versek csengő, könnyű harca

Vágott rendet a régi gárdán

S a kávéházi zűrbe, zajba

Tárogatónk zendült, kiáltván:

Hogy akik itt sírnak, loholnak,

Mind váteszeid, tarka Holnap!

 

Fogadd e dalt, mint vallomását

Magányos, messzi szeretődnek,

Város, kinek nem látni mását,

Ily újat, vígat és erőset

S bár poromat - hisz visszavárják, -

Adom a szent szülötte földnek,

Borús vágyam derűs magasban

Várad felé száll nyughatatlan!

Az első infókat a szövegértés feladatrészről itt, a rövid szövegalkotási feladatról pedig itt olvashatjátok. Az Eduline szaktanárt is megkérdezett a feladatokról, véleményét a szövegértésről ide kattintva , a rövid szövegalkotásról pedig itt éritek el.

A műelemzés feladatrészről a szaktanári véleményt pedig ide kattintva olvashatjátok.