Orsós János bejegyzésében megosztott oklevél szerint Orsós János 2024 januárja és 2026 júniusa között végezte el az Antropozófiai Pedagógiai Műhely (APM) Waldorf-osztálytanítói alapképzését. Diplomamunkájának címe A „belső igény” pedagógiája – reformpedagógia és rendszerszintű szegregáció volt. A témaválasztás szorosan kapcsolódik ahhoz a munkához, amelyet Orsós évtizedek óta végez a hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyerekek és fiatalok oktatásáért.
Orsós János 1975-ben született Hidason, beás cigány családban, nyolc testvér egyikeként. Felnőttként, 2001-ben érettségizett a budapesti Belvárosi Tanodában, később A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanult, 2006-ban pedig Waldorf-tanári diplomát szerzett. Beás nyelvet és buddhista hittant is tanított, és már az 1990-es évek közepétől részt vett roma diákokat segítő oktatási programokban. 2007-ben egyik alapítója lett a hátrányos helyzetű, főként roma fiatalok továbbtanulását segítő Dr. Ámbédkar Iskolának.
Évtizedek óta a szegregáció ellen dolgozik
Orsós oktatási munkájának egyik központi kérdése, hogyan lehet valódi továbbtanulási lehetőséget teremteni azoknak a fiataloknak, akik mélyszegénységből, szegregált településekről vagy iskolákból érkeznek.
Még tavasszal a HVG-nek arról beszélt, hogy szerinte ma egy hozzá hasonló helyzetből induló gyereknek még kevesebb esélye lehet a kitörésre, mint neki volt. Úgy látja, az oktatási rendszer már egészen korán szelektál, a szegregált iskolák pedig újratermelik a társadalmi különbségeket.
Orsós szerint a mélyszegénységben élő családok számára a szabad iskolaválasztás lehetősége sokszor csak elméletben létezik, hiszen nem tudják megoldani, hogy gyerekeik naponta egy távolabbi, jobb lehetőségeket kínáló intézménybe járjanak. Ehhez társul a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése, amely véleménye szerint ugyancsak rontotta a legnehezebb helyzetből induló fiatalok továbbtanulási esélyeit.
Korábban úgy fogalmazott:
Ma a végeken felnövők se az óvodában, se az iskolában, sem a településeken nem láttak még fehér gyereket. Aztán számonkérik rajtunk, hogy nem integrálódunk a társadalomba, ahonnan végső soron ők maguk zártak ki.
A Dr. Ámbédkar Iskolával ezen próbálnak változtatni. Orsós korábban arról beszélt, hogy harminc éve dolgozik azon, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok ne csak bekerüljenek a középiskolába, hanem ott is maradjanak, és eljussanak az érettségiig.
A legszegényebb roma közösségek számára szinte lehetetlen a kitörés. Orsós János szerint a helyi iskolák kijelölése, a szabad iskolaválasztás korlátozása és a tankötelezettség korhatárának csökkentése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy generációk ragadjanak bent ugyanabban a hátrányos helyzetben.