Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Jelen esetben a magány nem szó szerint értendő, tehát nem arról van szó, hogy gyakran vannak egyedül. Sokkal inkább egy mentális magányról van szó, illetve társadalmi izoláltságról, olyan emberekről, akiknek nincs elég társas kapcsolata és úgy definiálják a magányt, mint egy fájdalmas érzés. Ezt mérte fel a WHO.
A kimutatásuk alapján leginkább a tinik érzik magukat egyedül: összesen 20,9 százalékuk, a 30 alatti felnőttek 17,4 százaléka érez így. Ehhez képest 60 felett az emberek 11,8 százaléka magányos.
WHO
A felmérés szerint a nemek közötti eloszlásban nem mutatható ki nagy különbség, összesen néhány tized százalékpont. Egyedül a tinilányoknál figyelhető meg nagyobb eltérés.
A 13-17 év közötti lányok 24,3 százaléka mondta azt, hogy egyedül érzi magát, ezzel szemben pedig a hasonló korú fiúknak csak a 17,2 százaléka.
A tanulmány szerint a társadalmilag izolált állapotnak, és a magány érzésének is lehetnek súlyos egészségügyi következményei. Megnő a stroke, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a cukorbetegség kockázata, és könnyebben elindul a mentális leépülés és romlik a mentális egészség.
Az eredmények kapcsán a WHO szakemberei arra kérik a tagállamok kormányait, hogy vegyék előre egy olyan stratégia kialakítását, ami fellépne a magánnyal szemben, és ami segíti a társas kapcsolatok kiépítését.
Példaként egy svéd mintát hoztak a kutatók miszerint az ország nemrég elfogadott egy olyan 30 millió eurós tervezetet, aminek keretein belül például felkarolnak elszigeteltebb idősebb embereket, emellett pedig a 16-18 éveseknek kiutalnak egy pénzzel feltöltött kártyát, amivel olyan kulturális és sport tevékenységekre költhetnek, amik kifejezetten közösség-építő, társas programok.
