Gamernek lenni nem ördögtől való dolog, miért gondolják azt mégis sokan?

„A játék elveszi tőlem a gyerekemet” – ezt tapasztalják általában a szülők Bányai Fanni pszichológus szerint, amikor azzal szembesülnek, hogy gyerekük számítógépes játékokkal tölti a szabadidejét. „Pedig ez egyáltalán nem így van” – szögezi le a pszichológus, aki úgy gondolja, a videójátékok negatív következményeit könnyebb megragadni, mint hogy arról beszéljünk, az idegen nyelv elsajátítását segítheti, a kreativitást növelheti, és a szem-kéz koordinációjában is segítheti a játék. "Számos olyan készség van, amit a játékoknak köszönhetően erősíthetünk” – mondja.

A pszichológus úgy véli: az új, nem igazán ismert vagy értett jelenségekhez sokszor félelemmel közelítünk, és inkább a negatív oldalát ragadjuk meg. Bányai Fanni tagja az ELTE Pszichológiai Intézetében egy olyan kutatócsoportnak, amelynek a videójáték-függőség kutatása az egyik fő profilja, de a szakember egyik célja az, hogy rávilágítson arra: a játékok nem feltétlenül rosszak, nem csak negatív oldaluk van.

Mégis mekkora a játékfüggők aránya? Bányai Fanni azt mondja, a külföldi minták alapján nagyon eltérő az, hogy a játékos populáción belül mekkora a "problémás játékosnak " tekinthetők aránya, és ez a magyar mintában sincs másképpen. „Azok a kutatások, amelyek elsősorban az ELTE-s kutatócsoportnak a munkájához, nevéhez fűződnek, pár százalékos eloszlást mutatnak” - magyarázza. 

Csak egy óra játék

„Pszichológusként általában azért is hívnak meg bennünket gamer eseményekre, hogy megnyugtassuk a szülőket: a játék nem rossz” – mondja Bányai Fanni, aki szerint ez még mindig nagyon nehéz kérdés a szülők és a gyerekek között. Még akkor is, ha a szülő kellően nyitott, és elfogadja, hogy a gyereke játszik, sőt akár támogatja is.

„Meg kell értenünk, hogy ez is egy ugyanolyan tevékenység, mint bármi más hobbi" - mondja a pszichológus, aki szerint nagy szükség lenne arra, hogy akár iskolai programok épüljenek a téma köre, vagy a diákok közösen menjenek el olyan gamereknek szóló eseményekre. „Javaslom a szülőknek, hogy próbálják meg félretenni a negatív érzéseiket, és kérjék meg a gyereküket, hogy magyarázzák el nekik, hogy miről szól a játék. Menjenek el a PlayIT-re a gyermekeikkel. Ott általában szoktak lenni kerekasztal-beszélgetések, kollégáimmal mi is sokszor meghívást kapunk.ezekre az eseményekre. Ilyenkor tudunk beszélgetni különböző YouTuberekkel, streamerekkel, tehát olyan személyekkel, akik ebben a közösségben dolgoznak, élnek, alkotnak" - teszi hozzá.

Pixabay / Olichel

A szakember szerint az iskolának is fontos szerepe lenne: a diákokat meg kell tanítani arra, hogyan használjanak biztonságosan különböző szoftvereket, és hogy "az internetre nem mindent töltünk fel, figyelünk a jelszavainkra, adatvédelmi beállításokra”. „Meghívhatnának egy-egy külső előadót a gyerekeknek és a szülőknek is. Például a gyerekek által ismert személyeket, gondolok itt olyan YouTuberekre, olyan twitch-streamerekre, akik el tudják azt mondani, hogy milyen ez a világ, mik az előnyei, mik a hátrányai, miket érdemes tudni róla. Egy érzékenyítő program fontos lenne a szülők részére, akár egy szülői értekezlet formájában, olyan program, amely tájékoztatást ad nekik, ahol ismerkedhetnek ezzel a világgal. Hogy ne csak egy óra játékot lásson, hanem próbálja megérteni, miről is van szó. Az érzékenyítés egyébként a legjobb megoldás, nem csak társadalmi kérdésekben, hanem ilyen esetekben is” – mondja a pszichológus.

Problémák a játékon keresztül

A játékfüggőség a pszichológus szerint nem pusztán csak a játék miatt alakul ki, „inkább azt mondanám, hogy a játékon keresztül jelenik meg az a probléma, amellyel a valóságban egyesek nem tudnak megküzdeni. Ez lehet depresszió, lehet szorongás, lehet az, hogy nem kap elég visszajelzést a valóságban, nem tud megküzdeni problémáival” – mondja Bányai Fanni, hozzátéve: akiket a való életben folyamatos kudarcok érnek, a játékban megtalálja a pozitív és biztonságos légkört, „amiből aztán nem akar kilépni, mert ha kilép belőle, akkor megint kapja a negatív érzéseket is”.

A szakember szerint a játékosok többségét nem veszélyezteti ez a probléma, a "problémás játékosoknál" viszont figyelni kell arra, hogy ez ne alakuljon át egy olyan negatív tevékenységgé, amely ténylegesen rontja a saját és a környezetének a helyzetét. Kontrollvesztés esetén - amikor az illető már nem tud az adott tevékenységgel párhuzamosan stabil, biztonságot életet élni - már viselkedési addikcióról lehet beszélni.

Lehet túl korán kezdeni?

A SAS-ba (Sportolók Alternatív Sulija) már általános iskolások is felvételizhetnek, akik tanulmányaik mellett válhatnak profi gamerekké. Bányai Fanni – aki pszichológusként a SAS diákjait segíti - az e-sportolókat a hagyományos sportolókhoz hasonlítja. "Voltak diákok, akik azt mondták, hogy ők e-sportolók szeretnének lenni, és megfogalmaztak konkrét célokat. Egy ilyen iskolában lehetőséget kapnak arra, hogy a tanulmányaik mellé be tudják építeni a játékot. Elég korán megtanulják már azt, hogy hogyan osszák be az idejüket, hogy hogyan találják meg a prioritásokat a különböző tevékenységek között” – mondja, hozzátéve: „gondoljunk csak egy hagyományos sportágnak a sportolójára, aki napi szinten több órát foglalkozik azzal, hogy egy dobást vagy ugrást tökéletesítsen, ez az e-sportban is ugyanígy van”.

Chio Mozdulj Gamer Mozgalom

A pszichológus szerint a játékok fejleszthetik a kommunikációs készségeket, különösen az online multiplayer játékok, ahol szükség van arra, hogy az ember megfelelően tudjon kommunikálni, konfliktusokat kezelni a csapattagok között. „Megtanul csapatban dolgozni, megtanulja azt, hogy figyeljen a többiekre, a társaira. Ugyanakkor magabiztosságot is adnak nagyon sok esetben: a játékok többségében az van, hogy ha hibáztál, akkor megpróbálhatod újra. Addig próbálkozhatsz, amíg a feladatot el nem fogadta a játék. Ha a játékban megtanulod azt, hogyan bízzál önmagadban, és felismered azt, hogy miben vagy jó, és miben kell fejlődnöd, az a valóságba is átültethető attitűd” – mondja Bányai Fanni.

„A videójátékok a nyelvgyakorlás szempontjából is hasznosak lehetnek, ezenkívül fejleszti a szem-kéz koordinációt, a reflexeket, a reakcióidőt, de egyes játékok például a vezetői képességeket is előre tudják vinni. A játékon keresztül felismerhet magában az ember rejtett képességeket vagy felismerhet olyan élethelyzeteket, amelyekkel a valóságban is találkozott, és a játék segíthet neki abban, hogy megoldja ezeket”.