„A legtöbb esetben nincsen safe space az iskolában” – magyar rövidfilm a tanár-diák közötti szexuális határátlépésről
A tanár bámulja a lányokat, ők pedig összehúzzák magukon a pulóvert. Se az osztályfőnök, se az igazgató nem hisz nekik – többek között egy ilyen jelenet is szerepel a díjnyertes rövidfilmben, mely sok megtörtént eset alapján íródott. Az alkotók iskolákban vetítik le és gyerekekkel beszélgetnek arról, hogy ők mit tennének.
Szeptember 24-én a Cirkó-Gejzír moziban sajtóvetítés keretében mutatták be Csak ki ne derüljön! című rövidfilmet, amelyet Bendó Zsuzsanna és Muchichka László készítettek az iskolai határátlépésről. A vetítést követően Dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány vezetője, valamint Dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus osztotta meg gondolatait a film által felvetett kérdésekről. A rövidfilm premierje szeptember 5-én volt a BuSho Rövidfilmfesztivál versenyprogramjában, ahol elnyerte az NMHH különdíját.
| Áldozatokból bűnösök |
| A történet egy budapesti gimnáziumban játszódik, ahol tizedikes diákok próbálnak fellépni egy tanáruk ellen, aki visszaélt a hatalmával. A diákok morálisan védhető, de törvénytelen eszközökhöz nyúlnak, így az áldozatok hamar „bűnösökké” válnak. |
A filmet iskolákba viszik el és mentálhigénés szakember bevonásával dolgozzák fel, a gyerekkel együtt. A film készítői fontosnak tartják, hogy kialakuljon egy jelzőrendszer, hogy a diákok tudhassák, kihez kell fordulni, ha hasonlót tapasztalnak.
A film dühöt vált ki a gyerekekben, mondja Bendó Zsuzsanna és hozzáteszi, hogy a foglalkozásokon a mentálhigiénés szakember feladata, hogy a megoldás felé terelje a beszélgetést.
Voltunk olyan iskolában, ahol annyira biztonságban érezték magukat a gyerekek, hogy furán néztek ránk, hogy ilyesmi megtörténhet. De voltunk olyan iskolában is, ahol voltak értintett gyerekek” – hangsúlyozta Muchichka László.
Dr. Jármi Éva arra figyelmeztetett, hogy
a film levetítésekor, hogy a diákokban fel fog merülni, hogy az ő iskolájukban mit kell csinálni, kinek kell szólni, ha ilyesmi történik. Biztos, hogy nem fogják elkenni?”
Van safe space az iskolákban?
A legtöbb esetben nincsen safe space az iskolában, így a gyerekek nem is definiálják magukban, hogy mi lehetne az. Elfogadják, hogy amit kapnak az a maximum. A jó utat nem mutatta meg nekik senki - nincsen kikövezve, kitáblázva - úgyhogy bolyonganak” – tette hozzá a szakpszichológus.
Kifejtette, hogy az iskolapszichológushoz sem feltétlenül mennek el, hogyha nem bíznak abban, hogy a jelzésük megfelelő fülekre talál.
Hiába mondjuk nekik azt, hogy szóljanak, ha bármi baj történik, igazából nem teljesen világos nekik, hogy kit keressenek és hogy utána mi fog történni. Jó kezekben van-e az ő jelzése, nem lesz-e rossz vége? Ez pedig egy nagy szorongást kelt bennük és inkább csendben maradnak” – mondta ki Dr. Jármi Éva.
A szakpszichológus a jó példákat hiányolta, ami elérhető szülők és diákok számára. Olyan megtörtént esetek ismertetését, ahol egyértelműen látszik mi lenne az ideális lefolyása egy hasonló ügynek.
A gyerekekben normalizálódhat az online térben kapott szexuális tartalom
Dr. Gyurkó Szilvia egy 2021-ben készített kutatást idézett fel. Azt mérték fel, hogy a gyerekek mennyire érzik biztonságban magukat az iskolában, otthon, az utcán, az edzésen és az interneten. Az derült ki, hogy a gyerekek 40%-a nem érzi magát biztonságban az online térben.
Mivel mindenhol ott a képernyő és technikailag nagyon könnyen kezelhető, azt érzik, hogy fizikailag tudják használni, de érzelmileg nem biztos”- jegyezte meg.
A film egy fizikai térben kezdődő, de online térben tetőző szexuális átlépésről szól. Dr. Gyurkó Szilvia szerint a két térben történő határátlépés között, ha a gyerekeket kérdezzük, nincsen különbség.
Óriási különbségek vannak gyerek és gyerek között. A szexuális bántalmazásnak pedig nincsen mértékegysége. Egészen mást tekintenek a gyerekek szexuális határátlépésnek, mint, amit mi, felnőttek, fejtette ki a szakértő.
Egy hete egy kutatási helyzetben tizenévesekkel beszélgettünk és megkérdeztük őket, hogy történt-e velük szexuális határátlépés az online térben. Nem, soha – felelték. Aztán megkérdeztük őket, hogy kaptak-e már dick picet? Mindenki feltette a kezét, majd megjegyezték, ha mindent bántásnak vennének, ami az online térben történik, akkor egész nap azzal foglalkoznának.”
Ugyanakkor egyetértettek abban a szakértők, hogy vannak gyerekek, akik normalizálják a hasonló tartalmakat és nem tekintik bántásnak. Törlik a képet, letiltják az illetőt és továbblépnek. Ez azonban nem minden közegre igaz.
Nem kötelező a Safeguarding policy
Nyugat-Európában alapvető, hogy a gyerekekkel foglalkozó intézményekben legyen Safeguarding policy, irányelvek arra, hogy hogyan előzzék meg a bántalmazás különböző formáit, miként ismerjék fel a jeleket, és milyen lépéseket tegyenek a gyermekek védelme érdekében. Ez itthon nem kötelező.
Azért is lenne fontos egy ilyen szabályozás, mert pontosan azt a fajta szubjektivitást védi ki, ami felmerül annak kapcsán, hogy attól függően, hogy ki mennyire érzékeny, mit tekint bántalmazásnak. A jogszabályok vagy nagyon lent vagy nagyon fent húznak határokat. Így kapaszkodók nélkül maradnak a gyerekek és a felnőttek is” – mondta Dr. Jármi Éva.
