Miért érzi magához közel a közlekedést? Magam is közlekedek, két évtizede vezetek, nem csak autót, hanem motort is. Ezen belül azért specializálódtam a parkolási ügyekre, mert gyakran járok a fővárosban, és azt tapasztalom, hogy ez az autósok kiszolgáltatottságáról szól. Szerencsére sokan vagyunk jogászok, akik azt gondolják, hogy ez ellen küzdeni kell. A szabályozás, illetve a szabályozatlanság, az ítélkezési gyakorlat hagy kívánni valót maga után.
A közlekedési szakjogász képzésen milyen pluszt kapott a jogi diplomája mellé? Elsősorban a szakmai képzések fontosak. A közlekedésügyekben olyan műszaki szakértői, vagy igazságügyi orvos szakértői kérdésekben az ott előadó szaktekintélyek által előadott dolgokat ténylegesen is lehetett alkalmazni különböző közlekedési büntető ügyekben.
Tud erre példát mondani? Közlekedésügynek számít a közúti baleset gondatlan okozása, gyalogosgázolás, vagy veszélyeztetési bűncselekmények. Az is ide tartozik, ha mondjuk egy pihenő övezetben egy ott lakó idegesen megdobálja a gyermekét veszélyeztető autóst. Ez egy jogellenes magatartásnak minősül, még ha emberileg, érzelmileg érthető is. Ilyenkor büntetőeljárás van folyamatban, ahol sok apró tényezőnek van jelentősége. Milyen távolságból történt a dobálás? Mit látott a sértett, aki vezette az autót? Ha felborult, vagy balesetet szenvedet az autó hol állt meg? Számtalan tényezőt kell figyelembe venni, amiről az előadásokon mind szó esett.
Miért érdekes önnek a közlekedési büntetőügy? Mert bárkivel előfordulhatnak ilyen dolgok. Ugyanazok a büntető bírók tárgyalják az ilyen ügyeket, akik a csalást, a sikkasztást, rablást, vagy bármilyen más bűncselekményt. Másképp kell hozzáállni egy közlekedőhöz, aki távol áll egy gyanúsítottól, vagy vádlottól. Kizárt dolog, hogy valaki azért kövessen el egy csalást mondjuk, mert fáradt volt. Ez nem mondható el a közlekedési balesetek okozóiról, akik a fáradságuk miatt elnéznek valamit, nem figyelnek oda. Ügyvédként is más megítélés alá esik egy ilyen laikus ügyfél, akinek soha nem volt dolga se bírósággal, se rendőrséggel. Ilyenkor nagyobb empátiával kell hozzáállni, fel kell készíteni, hogy mi vár rá. Ilyenkor a bírók többsége is érzékelik a különbséget, hiszen ők is bármikor részesei lehetnek ilyen jellegű eseteknek.
