„A jó pedagógus szeretetteljes odafordulással van a diákjai iránt, őszintén és elfogadóan kezeli őket. Érdeklődik a diákjai hogyléte, állapota felől, miközben gondot fordít a személyes jó kapcsolat kialakítására is. A szülőkkel megfelelő kapcsolatot alakít ki, folyamatos a kettejük közti kapcsolattartás. Szakmai felkészült, változatos módszereket alkalmaz az órán, a diákok képességeit, hangulatát, érzelmi állapotát, életkorát figyelembe véve. Élvezettel, szeretettel és lelkesen végzi a munkáját, fő célja a diákok folyamatos fejlődése és fejlesztése” - mondta a lapnak Balázs József – vagy ahogy mindenki számára ismert – Jocó bácsi, történelemtanár, író, aki könyveiben és blogbejegyzéseiben a pedagógusi élet mindennapjai során megélt történeteit osztja meg.
„Én egyet emelnék ki: a jó pedagógus nevelési paradigmája a gyereket illetően az, hogy: Legyél, aki vagy! Én ehhez foglak hozzásegíteni! (És semmi esetre sem az, hogy: Legyél, akivé én akarlak tenni!) De hát a gyerek valaki? Akárhány milliárd ember él a földön, mindnek más a DNS-e és az ujjlenyomata. Miért gondoljuk, hogy ami ezt belülről megszabja, legyen ez a halhatatlan lélek vagy a természeti program, nem más, nem egyéni, nem individuális?" - ezt már Vekerdy Tamás klinikai gyermek-szakpszichológus, író mondta.
Hozzátette: "a kibontakozás lehetőségének megadása a fontos, és teljesen közömbös, hogy a gyermek remekül szerel motort vagy szépen énekel vagy zseniális matematikából, ez mind egyforma érték a többi nyolccal együtt, amilyen útja még lehet az intelligenciában; és ez a lehetőség a boldogulás útja, csak ez a jó az egyénnek és a társadalomnak. A másik – legyél, akivé én akarlak tenni – a megtöretés vagy ami ennél sokkal jobb, az örök lázadás és szembeszegülés útja agresszióval és/vagy depresszióval.”
"A XIX. század végén és a XX. század elején a régi magyar tanítónéni még sokkal többet tudott arról, milyen egy kisgyerek" - írja az írástanulásról szóló Facebook-posztjában Vekerdy Tamás pszichológus. A XIX. század végén és a XX. század elején a régi magyar tanítónéni még sokkal többet tudott arról, milyen egy kisgyerek.
