A régi mesék azért tűnhetnek néha brutálisnak, mivel eredetileg egyáltalán nem gyerekeknek szánták őket. Sok, ma világhírű történettel felnőttek szórakoztatták egymást régen, de a Grimm fivérek is eleinte felnőtteknek szánták a történeteiket, később gazdasági okai voltak annak, hogy gyerekek számára is átdolgozták a meséket, mivel így jobban fogytak a könyvek. De ha átdolgozták, miért nem tűntették el belőlük teljesen az erőszakos és ijesztő részeket? Ennek oka az lehet, hogy a nevelés fontos részének tartották, hogy a gyerekek megtapasztalják a félelmet, és megtanulják kezelni azt. A Disney rajzfilmjeinek eredetijei még a felnőttek idegeit is próbára tették.
A Hófehérke sok gyerek kedvence, a Disney-féle változat azonban tobzódik az erőszakban. A királynő például megparancsolja a vadásznak, hogy hozza el neki Hófehérke szívét, de a vadász egy állat szívét vágja ki. Az eredeti részben a királynő nem volt ilyen „kegyes”, a Grimm fivérek korai 19. századi eredetijében az uralkodó a fiatal lány tüdejét és máját meg szerette volna enni.
A Disney által 1989-ben vászonra vitt Kis Hableány története egy kedves mese – de persze az Andersen-féle változat jóval sötétebb. Szegény Ariel találkozni szeretne az ő hercegével, ezért alkut köt a tengeri boszorkánnyal, aki átváltoztatja, cserében pedig Ariel gyönyörű hangját egy kagyló héjába zárja. Az eredetiben sokkal kegyetlenebb üzletet kötnek, a boszorkány ugyanis kivágja a szép hangú Ariel nyelvét, és csak azután hajlandó emberré változtatni. Valamint a vége sem annyira boldog, ugyanis az eredeti történet szerint Ariel meghal, pontosabban habbá változik.
Kedves mese a Hamupipőke? Nos, a Disney-féle változat talán, sőt, az eredeti, Charles Perrault által írt is, ám a Grimm-fivérek ebből is véres felfordulást csináltak. Amikor a herceg a cipőhöz keresi a beleillő lábat, a gonosz mostoha megparancsolja a két lányának, hogy vágják le az ujjaikat és a sarkukat. A herceget galambok figyelmeztetik a turpisságra, és miután megtalálja élete szerelmét, további vérontás következik. A testvérek bocsánatban reménykedve megjelennek az esküvőn, ám a már említett galamb egyszerűen kivájja a szemüket.
