"Elő kell venni azokat a módszereket, amikkel korábban műveltük az agyunkat, és a műveltséghez tartoztak: mozgás, művészet, stratégiai játékok. Ezeket – mint fejlesztő eszközöket – teljesen elfelejtettük, vagy verseny lett belőlük. Ha valaki nem tud olvasni, akkor még többet gyakoroltatjuk vele az olvasást. Pedig sokkal hamarabb olvasna, ha valamilyen mozgásos tevékenységet végezhetne. Erről szólnak a különböző fejlesztések, ahol mozgással fejlesztik az idegrendszert, és amelyekre egyre több gyereknek van szüksége" - mondta a hvg.hu-nak Gyarmathy Éva.
A pszichológus szerint nagyon különbözőek a gyerekek abban, hogy ki mennyire használja az egyik vagy másik (a mozgásos, a vizuális, a verbális) információfeldolgozást. "Azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik mozgásosak, mert erre nem épít az iskola, sőt bünteti a tanórai mozgást. És nagy számban vannak a mozgással tanulók között a hátrányos helyzetű gyerekek. A 60-as években egy vizsgálat bizonyította, hogy hároméves korig a hátrányos helyzetű gyerekek intelligenciában jóval a többiek előtt jártak, addig ugyanis azt a mozgáson keresztül lehet vizsgálni. Hároméves kortól már verbális tesztekkel mérik a gyerekeket, és így hirtelen a sor végére kerülnek, akik más módon okosak" - magyarázta.
Hozzátette: nagyon fontos lenne átállni a problémaalapú oktatásra, és úgy tanítani, hogy a gyerekek egy konkrét problémával találkozzanak, és azzal kelljen kezdeniük valamit. Keresgetnek, kipróbálnak dolgokat, aktívak, és előbb-utóbb megoldják, és ekkor már lehet a tapasztalatokat rendszerbe szervezni. A legrosszabb, amit tehet az iskola, ha nyomja a régi, egyértelműen már nem megfelelő módszereket.
"Ma egy tanóra 70 százalékában a tanár aktív! Ez röhej! Minden vizsgálat bebizonyította, hogy aktivitás közben lehet tanulni, és így fejlődik az idegrendszer is, tehát ma az iskolában a pedagógus fejlődik leginkább, nem a gyerek. A tanárnak háttérbe kellene vonulnia, és tanulásszervezővé válnia, átengedve a gyerekeknek az aktivitást. A tanár munkáját viszont abban mérik (ez alapján fizetik), hogy hány órát tanított le. És egyáltalán nem számít a felkészülési idő. Márpedig egy ilyen – a gyerekek aktivitására, problémamegoldására épülő – órára rengeteg idő felkészülni. Ráadásul a legkülönbözőbb gyerekek ülnek egy osztályban, akik eltérő mértékben váltottak erre az új kultúrára. Van, aki még pont olyan, mint Hoffmann Rózsa volt gyerekkorában, jól követi az utasításokat, és van, aki egyáltalán nem képes a rendszerezett gondolkodásra, de könnyen és önállóan tud megoldásokat találni" - mondta.
A teljes interjút a hvg.hu-n olvashatjátok el.
Azt már hivatalosan is elismerik, hogy a jelenlegi oktatási rendszer ártalmas a gyerekeknek - mondta el Gyarmathy Éva pszichológus az ATV műsorában. A tananyag folyamatos növekedése a diákoknak hatalmas trauma lehet - mondja a szakértő. Miközben az információs tér is egyre nő körülöttük, és minden nehezen megtanítható dolgot most már könnyedén beszerezhetnének, az iskolában mégis szinte ingerszegény környezetben vannak.
