Egy közelmúltban készült felmérés szerint a lakosság háromnegyede egyetért a tiltakozó tanárok követelésével, a kormánypárti támogatók között is kétharmados a tanárok támogatottsága. A jelenségre példát a kereszténydemokraták által létrehozott Barankovics Alapítvány szolgáltatott, melynek weboldalán egyik pedagógus foglalkozású szerzőjük hosszan sorolta, hogy miért tiltakoznak a tanárok.
A csapból is ez folyik, de mintha süket fülekre találna, s mintha mindent szándékosan kifacsarva tálalna az, akinek fogalma sincs egy iskola mindennapjairól. Mert ez derült ki eddig: FOGALMUK SINCS
- írja a szerző, Vukovári Panna. A kötőként és pedagógusként dolgozó Vukovári maga is részt vett a szombati tüntetésen, de az általa leírtak alapján a párthovatartozás a közoktatás kapcsán lassan irrelevánssá válik:
Nem akartunk kormányt dönteni. Nem akartunk kiabálni vagy hajigálni. Nem akartunk demagóg lózungokat. Mi csak azt akartuk, hogy lássa, aki segíthet; hogy lássa, akinek látnia kell, hogy baj van. Nagy baj van.
Az írás szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy mire futja a tanárok fizetéséből, nem az a legfontosabb, hogy mennyire súlyos a szakma megalázottsága, hanem az, hogy ők egyszerűen remdezett körülmények között szeretnének tanítani. Az eszközeik nem elégségesek, sem a rendszer, sem a személyi feltételek, sem a szellemi keret nem adja meg azt, amire szükség lenne egy modern, nívós, európai szintű oktatáshoz - sorlta a problémákat.
Vukovári szerint a jelenlegi rendszerben távolodik a valóság és az iskola, vagyis a tanulók által megszerezhető tudással egyre kevesebbet kezdhetnek a való életben.
MI vagyunk azok, akiké a felelősség: mi lesz belőlük. Belőlünk. És a tanárember olyan ember, hogy ha feladat van, akkor feladat van: nem nyugszik, míg végére nem jár. És nem csak szóval. Tettel is.
- zárja írását a pedagógus.
