„Időnként még mindig megkapom, hogy ne menj Fügödre, mert megdobálnak, bajod esik majd. Nagyon erősek az előítéletek az itt élőkkel szemben. Sokat riogattak minket, aztán amikor először mentünk ki a telepre, összenéztünk a munkatársaimmal: mindenki kedves volt velünk” – mondja Benkő Fruzsina, a borsodi falvakban élő, hátrányos helyzetű, főként cigány származású gyerekeknek fejlesztő foglalkozásokat szervező InDaHouse alapítója és vezetője. Az első programot még 2014-ben indították, ma pedig már több mint 150 gyerekkel és 200 önkéntessel dolgoznak együtt. Tanodát, koragyerekkori programot hoztak létre, gyerekközpontot építettek, táborokat szerveztek, tavaly szeptemberben pedig belevágtak az eddigi legnehezebb projektjükbe: megpróbálnak esélyt adni azoknak a gyerekeknek, akik Magyarország egyik legreménytelenebb helyzetű vidékén élnek.

Három-négyszáz ember négy utcában

Budapestről nézve Fügöd majdnem a világ vége – a fővárostól 212, Miskolctól 41 kilométerre, az Encs táblán is túl. Egészen a hetvenes évekig önálló település volt, akkor csatolták Encshez. A főutca ma is pont úgy néz ki, mint bármelyik borsodi aprófalu központja – szebb napokat látott Kádár-kockák és parasztházak, ABC, buszmegálló. Az utolsó négy utca a telep, a három encsi szegregátum egyike, amelyről egy 2012-es tanulmány úgy fogalmaz: „itt tényleg a nyomor uralkodik”.

„Három-négyszáz ember él itt. A házak nagyon rossz állapotban vannak, zsúfoltak, általában több család él egy-egy házban. A telepi házakban nincs víz, kútról hordanak vizet az emberek” – mondja a telepről Benkő Fruzsina. Az egyébként is állandó anyagi problémákkal küzdő családok helyzetén a koronavírus-járvány tovább rontott: a telepről sok férfi járt el dolgozni építkezésekre, de a járvány idején ezeknek a munkáknak egy része megszűnt, így Fügödön is többszörösére nőtt a közmunkások száma.

Az InDaHouse munkatársai régóta szerették volna bevonni a két faluval odébb, Hernádszentandráson évek óta jól működő programba a telepen élő több mint 250 gyereket, így amikor tavaly találtak egy megfelelő házat a településen, döntöttek: itt az idő, hogy Fügödön is dolgozni kezdjenek. „Elképesztő nyitottsággal találkoztunk, amikor először jártuk végig a telepet és mondtuk el a szülőknek, hogy miben tudunk segíteni. Nyolcvan családdal beszéltünk akkor, nem volt nehéz megnyerni a bizalmukat, mindössze két család zárkózott el” – mondja az egyesület vezetője. Igaz, nem teljesen ismeretlenül jelentek meg. Van olyan helyi család, ahonnan a gyerekek már korábban is jártak fejlesztésekre a hernádszentandrási központba, mások a rokonaiktól hallottak a programról. Ez sokat számított, mert ahogy Benkő Fruzsina fogalmaz, Fügöd „organikus szövetként” működik, a közösség egy emberként reagál az új dolgokra, „ha például szervezünk egy programot, akkor nem öt-hat család jön el, hanem az egész telep, ilyenkor kiürülnek az utcák”.

Amikor majdnem minden gyerek lemarad

A szülőknek azt is elmondták, hogy nem tudnak mindenkinek azonnal segíteni, először az ötévesekkel foglalkoznak majd. „Ki kellett választanunk egy korosztályt, mert 250 gyerekkel nem tudunk egyszerre dolgozni, ehhez nincs elég erőforrásunk. Eredetileg az elsősökre gondoltunk, de rájöttünk, hogy nagyobb hatása lesz a munkánknak, ha az ötéveseket próbáljuk felkészíteni az iskolára” – mondja, hozzátéve: minél korábban kezdenek el foglalkozni egy gyerekkel, annál nagyobb hatással lehetnek az életére.

A fügödi ötéveseknek ráadásul tényleg nagy szükségük van iskolaelőkészítő foglalkozásokra. Bár ősszel kezdik az első osztályt, egy évvel ezelőtt alig volt közöttük olyan óvodás, aki közel állt az iskolaérettséghez. A gyógypedagógus önkéntesek tavaly felmérték a képességeiket: huszonnyolc közül két gyerek érte el az ötévesek átlagszintjét, mindenki más le volt maradva. Ki jobban, ki kevésbé.

A településen egyébként van óvoda és általános iskola is – utóbbi az encsi iskola részeként működik, szinte kizárólag halmozottan hátrányos helyzetű diákokkal. Az óvodáról az InDaHouse alapítója azt mondja, az intézmény szakemberhiánnyal küzd, az ott dolgozók „heroikus munkát végeznek”. „Látszik a gyerekeken, hogy foglalkoznak velük, de amikor van egy csoport, ahol 28 gyerek közül 25 halmozottan hátrányos helyzetű, akinek a szókincse nincs ott, hogy feladatokat tudna megoldani, aki nem ismeri a színek nevét, akkor nagyon nehéz a fejlesztést csoportosan megoldani” – teszi hozzá.

Ők pont ebben tudnak segíteni. Egyesével foglalkoznak az ötévesekkel, hétvégenként mindenkinek 80 perces, gyógypedagógusok által összeállított fejlesztő foglalkozást tartanak, négy fontos részterületre – a számolási készségekre, az anyanyelvre, a nagymozgásokra, a finommotorikára – koncentrálva. Félévkor újabb iskolaérettségi vizsgálatot végeztek, az eredményekből pedig egyértelműen kiderült, hogy már néhány hónap alatt sokat fejlődtek a gyerekek. A munkát persze megnehezítette a koronavírus-járvány újabb, tavaszi hulláma, a telepen élők közül ugyanis többen megbetegedtek, az egyesülethez hónapok óta érkeznek olyan hírek, hogy még mindig vannak új fertőzöttek. Ezért jó ideje nem tudnak foglalkozásokat tartani, személyes találkozások helyett egyelőre feladatlapokat állítanak össze az óvodásoknak, amiket hetente házhoz visznek.

Iskola előtt, óvoda után

A fügödi nagycsoportosok közül ősszel majdnem mindenki elkezdi az iskolát, egy törvényváltozás miatt az sem marad még egy évet az óvodában, akinek nagy szüksége lenne erre. A 2020-as módosítás országszerte heves szakmai vitát váltott ki, korábban ugyanis az óvoda és a szülő közösen döntött arról, elég érett-e egy nagycsoportos ahhoz, hogy iskolába menjen. Két éve a gyerekek sorsáról az Oktatási Hivatal dönt, a szülőknek külön kell kérvényezniük a plusz egy óvodai évet. Ez pedig – hívta fel a figyelmet az egyik szülői közösség – sokak számára megugorhatatlan akadály, pont a legrosszabb körülmények között élő, legtöbb segítségre szoruló gyerekek szülei vesznek el a hosszú hivatali ügyintézésben.

„Ez nagy baj, mert szinte lehetetlen egy olyan gyereket végigkísérni nyolcadikig, aki eleve úgy került be, hogy még legalább egy év óvodára lett volna szüksége. Van olyan iskola a környéken, ahol évet ismételtetnek azokkal a diákokkal, akik már elsősként sem tudják tartani a lépést, ezzel kapnak valamennyi esélyt arra, hogy behozzák a lemaradást. Máshol viszont egyik évfolyamról a másikra továbbengedik őket, és az nagyon rosszat tesz nekik, mert soha nem kapnak esélyt arra, hogy valóban megfeleljenek” – magyarázza Benkő Fruzsina.

A lemorzsolódás ellen egyébként is komoly harcot kell vívniuk, a fügödiek zöme sem fejezi be az iskolát. A családi háttér, az állandó anyagi problémák, a korai gyermekvállalás is az ellen dolgozik, hogy a borsodi településeken élő tizenévesek kitartsanak, és szakmát vagy érettségit szerezzenek. „Folyamatosan azon gondolkodunk, hogyan tudnánk nekik még erősebb támaszt nyújtani” – mondja az InDaHouse vezetője. Az eredmények így is látszódnak: míg két évvel ezelőtt sok munkájukba került, hogy rábeszéljék a szülőket és a diákokat a továbbtanulásra, idén egyértelmű volt, hogy nyolcadikosaik beiratkoznak valamelyik encsi vagy miskolci iskolába.

Vendégház, adománybolt, kávézó

Az InDaHouse-nál több mint kétszáz önkéntes dolgozik együtt, az elmúlt hónapokban a járvány miatt „hibrid” üzemmódban. Szeptembertől több olyan segítőre lesz szükségük, akik vállalják, hogy hétvégenként Fügödre utaznak, a telepen ugyanis nemcsak azokkal a gyerekekkel folytatják a munkát, akik az elmúlt hónapokban iskolaelőkészítőre jártak hozzájuk, hanem azokkal az óvodásokkal is elkezdenek foglalkozni, akik most lesznek nagycsoportosok. „Elindítjuk a koragyermekkori programot is, a háromévesnél kisebb gyerekekhez járunk majd ki a családokhoz. Ez is egy olyan dolog, amire fel kell készítenünk az önkénteseket, mert a fügediek lakhatási körülményei, egy-egy gyerek sorsa nagyon meg tudja ütni az embert” – mondja Benkő Fruzsina.

Nem ez az egyetlen terv az InDaHouse-nál. Az Encstől 9 kilométerre lévő Perén évek óta működtetnek vendégházat, egy-két helyinek munkát, az egyesületnek pedig némi plusz bevételt teremtve, most pedig Hernádszentandráson szeretnének egy adományboltot és egy kávézót nyitni. Utóbbiban saját diákjaik dolgoznak majd, amolyan „munkahelyi szocializációs” céllal. Az egyesületnél úgy gondolják, diákmunkásként sok olyan dolgot meg lehet tanulni, ami később is segít abban, hogy jól boldoguljanak a munkahelyükön. Benkő Fruzsina abban bízik, hogy létre tudnak hozni egy olyan brandet, amely Hernádszentandrásra vonzza majd az embereket. „Kevesen hiszik el, hogy egy kávézó működni tud egy 410 fős borsodi faluban, de majd meglátjuk. Van egy olyan tulajdonságunk, hogy a lehetetlent is képesek vagyunk megvalósítani” – mondja.