„Az biztos, hogy a szakadék az oktatásban tovább növekedett”

Március 16-án minden iskola bezárta kapuit a járvány miatt. A távoktatás kezdetén is megkerestük L.Ritók Nórát, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetőjét, aki akkor elmondta, hogy még nem tudja hogy fog működni az új felállás, de mindent megtesznek, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket ne érje visszafordíthatatlan kár. Hetek, hónapok teltek el a különleges helyzet kialakulása óta, és eljött a tanév vége - ismét megkerestük az alapítvány szakmai vezetőjét, aki beszámolt a tapasztalatokról.

Számos kérdés merül fel azokkal a gyerekekkel, családokkal kapcsolatban, akiknél nem volt egyértelmű, hogy csatlakozni tudnak a távoktatásba. Sokaknál nem volt, és még most sincs számítógép vagy bármilyen más eszköz, melyeket a gyerekek használhattak volna a tanuláshoz. L. Ritók Nóra elmondta, hogy több, mint 140 digitális eszközt tudtak összegyűjteni felajánlásokból, adományokból, de mire mind megérkezett, és alkalmassá tették a tanulásra, addigra gyakorlatilag véget ért a tanév. „Most kaptunk a múlt héten 20 darab laptopot, de az utolsó hétre már nem lesz értelme kiosztani őket” – tette hozzá.

Mindenkit be kell(ene) vonni a digitális oktatásba. De hogyan?

Első körben az volt az alapgondolat, hogy azokba a családokba kerülnek felajánlások, ahol semmilyen digitális eszköz nincs, hogy legalább az alapfeltétel meglegyen. Ezen a téren születtek pozitív és negatív tapasztalatok is, melyekkel a jövőben számolniuk kell. Az eszközök kiosztása több szempont alapján működött, alapvetően két csoportra osztva a tanulókat - magyarázta L. Ritók Nóra. Így kaptak eszközt olyan gyerekek, akik az alapítvány ösztöndíjasai voltak, vagy iskolák ajánlása alapján kerültek a csoportba és a családi háttér biztosítottnak látszott ahhoz, hogy legyen egy támogató rendszer - mesélte L. Ritók Nóra. Ezeknél a gyerekeknél feltételezték, hogy tényleg jól fogják használni ezeket a gépeket és arra a célra, amire kapták. A másik csoportban egy településen minden olyan gyerekes család kapott eszközöket, ahol iskolarendszerben tanuló gyerek van. Ők egy tabletet kaptak internet előfizetéssel.

A legtöbb tapasztalat ez utóbbi csoport kapcsán érkezett. A szakember elmondta:

Kiderült, nem elég eszközt adni ahhoz, hogy a gyerekek bekapcsolódhassanak a digitális oktatásba, mert nem mindenhol van meg az a felnőtt, családi háttér - sem tudásban, sem hozzáállásban -, amivel ezek a gyerekek szintet tudnának lépni.

Több helyen összetörtek a tabletek, volt ahol a kistestvér játszott vele, volt, ahol pillanatok alatt lefogyott az internet-keret, és olyan is előfordult, ahol a szülők használták az eszközöket akár filmek letöltésére, sőt néha felnőtt tartalmak letöltésére. Hiába volt szerződés és megegyezés arról, hogy kizárólag tanulásra használhatja az iskoláskorú gyerek a tabletet.

Azt a következtetést kellett levonunk, hogy ahol már magukat a tableteket meg kellett védeni a családoktól, oda egyszerűen még nem szabad ilyet adni.

 - mondta L.Ritók Nóra. Hozzátette: az eszközöket a nyári szünet idejére visszaveszik a családoktól, de ősztől más szabályozással ismét megpróbálják majd. A szakember szerint ebből a helyzetből egyetlen fontos felismerés következik: az alapvető probléma nem a távoktatáshoz való hozzáállás, hanem hogy „miért nem alakul ki egy családban az iskolához, a tanuláshoz vagy ehhez a digitális eszközhöz egy olyan viszony, amiben oktatás folytatható.” Ha az iskolában nem alapozzák meg a megfelelő hozzáállást, a feladattudatot, és nincs motiváció sem, ezt esélytelen a távoktatásban kialakítani.

Hogyan tovább? Mi lesz ezekkel a gyerekkel szeptembertől?

Bár a szakember azt mondja, hogy jelenleg nincsenek konkrét adatok, a tapasztalat azt mutatja, hogy főleg a leszakadó térségekben a gyerekek egy jelentős része nem, vagy alig kapcsolódott a távoktatáshoz. A teljesítményértékelés nagyon különböző lett, volt, ahol az új ismeret feldolgozását osztályozták, feleltetéssel, dolgozattal, máshol pedig már azt is értékelték, ha bármilyen próbálkozás visszakerült papír alapon. Sok helyen erre az utolsó két hetes időszakra behívták a nem - vagy alig teljesítőket, hogy egy kicsit bepótoljanak, de ez biztosan nem lesz elégséges. Nyilván nem fognak buktatni, egyrészt, mert egész éves teljesítményt kell nézni, másrészt, ha tényleges felmérés történne a tudásbővülésről, akkor meg ennyi gyereket nem lehet megbuktatni – tette hozzá a szakember.

Az, hogy ebből most milyen tanév végi osztályzat születik, egy nagy kérdés, és az is, hogy szeptembertől mi lesz, hogy lesznek a hiányok bepótolva. Az biztos, hogy a szakadék az oktatásban tovább növekedett a járvány alatt.

Sok helyen az otthoni tanulást sehogy sem lehetett megvalósítani, hiszen egy szobában él több testvér vagy az egész család. Az alapítvány szakmai vezetője külön megemlíti az SNI-s gyerekeket, akiknél értelmezhetetlen lett a távoktatás, mert a legtöbb esetben a szülők egyáltalán nem tudták segíteni őket. Nagyon sok az olyan család, ahol soha nem készült házi feladat és ahol az otthontanulásnak egyáltalán nem volt kultúrája.

Akad azért pozitív tapasztalat is

„Látjuk, hogy azok a gyerekek, akik valamilyen digitális eszközt használva, megfelelő szülői támogatással tudtak kapcsolódni a távoktatáshoz, azok élvezték és jobban, hatékonyabban haladtak, mint azok a társaik, ahol csak papír alapú volt az elérés.” – mondta el a szakember. Mivel alapvetően generációk óta szegénységben élő családokkal foglalkoznak, így egy pontot határozottan találtak, amivel foglalkozni fognak később. Egyszerre lehetett ugyanis most fejleszteni a felnőtteket és a gyerekeket is, digitális tudásban, alapkészségekben, és tanulásmódszertanban is, azokon a közös, online órákon, ahol a tanodapedagógusok, mentorok foglalkoztak velük. Ez főleg az alsós gyerekek és szüleik esetében volt szembetűnően hatékony.

Velük mindenképpen folytatni szeretnénk ezt a formát, hiszen nemcsak a gyerekeknek, hanem a szüleiknek is fontos ez, mert ők sem kaptak elég biztos tudást, amikor iskolába jártak, és ez most itt, így bepótolható.