A francia politikai élet egyik legfeltűnőbb női szereplőjének számít a szenegáli származású Rama Yade, aki nemrég plágiumvita középpontjába keveredett. Az elegáns fiatal nő 2007 és 2010 között Sarkozy elnök pártjában az emberi jogok, majd a sportügyek államtitkáraként testesítette meg a kormányzat nyitottságát - néha merészen túl is lépve a hivatalos álláspontokon.
Tavaly azonban összekülönbözött saját pártjának vezetőivel, előbb a kormányból, majd Sarkozy pártjából, az UMP-ből is kilépett. Rama Yade ma már a centrista erőnek számító Radikális Párt alelnöke - és egy könyv, afféle röpirat szerzője is. A volt emberi jogi államtitkár a közoktatás témájában fejtette ki gondolatait Plaidoyer pour une instruction publique című művében, amellyel szerzőként is beírta nevét a köztudatba - de másként, mint gondolta.
Nem sokkal a kötet megjelenése után Jean-Michel Muglioni filozófus, a Francia Filozófiai Társaság elnöke, aki maga is sokat írt internetes blogjában az iskolarendszerről, azzal vádolta meg a volt államtitkárt, hogy az oktatásról szóló gondolatait az ő gondolataiból merítette, vagy nyersebb megfogalmazásban: plagizálta.
Rama Yade azzal védekezett, hogy igen rövid idő alatt írta könyvét, s hogy ő a források listáján megemlítette a filozófus nevét is. Azt is felhozta, hogy az interneten gyűjtött minden fordulat, gondolat, kifejezés kapcsán nem lehet külön kiírni az eredeti forrást. Rama Yade szerint nem plágium történt, hanem "szabad kölcsönzés".
Végül bocsánatot kért a filozófustól, de ezzel nem ért véget az ügy, mert számos blogíró végzett újabb kutatásokat, kimutatva, hogy különböző újságcikkek részletei is fellelhetők a francia közoktatás javítását sürgető könyvben. Rama Yade azóta a könyvéhez csatolt 20 oldalas, bőséges forráslistára hivatkozik: ebben, hangoztatja, megemlíti azokat is, akiknek gondolatait sem citátumként, sem más módon nem különítette el saját gondolatmenetétől.
A volt államtitkár esete csak a legújabb a francia (és nem csak francia) irodalmi életben és kiadói világban nem egyszer előforduló "szabad kölcsönzés" vagy "intertextualitás" példái közül - emlékeztet a párizsi sajtó.
1978-ban vitát keltett Georges Perec egyik regénye (La vie mode d'emploi), amelyben számtalan idézet szerepelt - jelentős részük idézőjelek között, de sok más bizony jelölés nélkül. Újabban az amúgy inkább semmiféle tabut tiszteletben nem tartó stílusa és témái kapcsán bírált Goncourt-díjas Michel Houellebecqkel kapcsolatban jelentetett meg írást egy szakértő "a plágium lehetősége" címmel. Ezt a gyanúsítást "A térkép és a táj szerzője" "nevetségesnek és alaptalannak" nevezte - más elemzők viszont "kreatív kölcsönzésként" jellemezték az író eljárását.
A párizsi L'Express nemrég azzal vádolta Patrick Poivre d'Arvort, aki tévés műsorvezetőből avanzsált íróvá, hogy Ernest Hemingwayről írt életrajza az amerikai Peter Griffin korábbi művéből inspirálódott. PPDA - ahogy a franciák rövidítik az ismert szerzőt - cáfolt, kiadója szerint a sajtóhoz "téves változat" jutott el. Végül egy közreműködő irodalmi "segítő" vállalta magára a kölcsönzést.
Augusztusban Joseph Macé-Scaron Ticket című nagysikerű könyvéről derült ki, hogy "sokat köszönhet" az amerikai Bill Bryson nyolc évvel korábban megjelent művének. Scaron előbb bevallotta, hogy "ostobaságot" csinált, de aztán kifejtette, hogy a szerzők között szerinte van helye az "intertextualitásnak". A dolog nem állt meg itt, mert az újságíróból lett író korábbi cikkeiben is találtak a kollégák ollózott részleteket.
Már zajlott a Yade-ügy, amikor Patrick de Carolis tévés személyiségnek, a közszolgálati tévéket magában foglaló France Télévisions volt elnökének márciusban megjelent La Dame du Palatin című könyvéről állította Pierre Grimal francia történész özvegye, hogy 175 helyen kölcsönzött férjének egy 1979-ben megjelent történelmi művéből. A tévés azzal utasította vissza a gyanúsítást, hogy a történelem részletei nem tartoznak a szerzői jog birodalmába.
Rama Yade egyik hajdani kollégája, Frédéric Lefebvre kereskedelmi államtitkár 2011 tavaszán írt könyvet kereskedelmi kérdésekről, igen sok adattal. A Slate.fr internetes portál bebizonyította, hogy a könyv sok részletét egyszerűen… a Wikipédia online lexikonból másolta a kötetbe a szerző. Az államtitkár elismerte: előfordulhatott, hogy megfeledkezett a forrás említéséről, de az ilyen citátumok - mentegetőzött - "a könyvnek csak elenyésző részét képezték".
