Pomarillo fogorvosi vizsgálatra ment, ahol elárulta a dokinak, hogy ősztől a Stanfordra jár majd. Az orvos elmondta, az ő gyereke is a Stanfordra szeretett volna menni, de nem vették fel.
Az orvos a levél szerint eléggé bepöccenhetett, mert egyből a fiú tanulmányi eredményeit firtatta, és arra utalt, hogy azért került be az egyetemre, mert szegény és bevándorló gyökerű. Az orvos arra is utalt, hogy az ő lánya jobban tanult, mint Pomarillo, vele mégsem bánt olyan megengedően a felvételi bizottság.
A fiú leírja, hogy bár akkor szóhoz sem jutott, nyilvánvaló, hogy jobb eredményt érhetett el az orvos lánya, hiszen magániskolába járhatott, különórákra, így nem nehéz jól tanulni. Ugyanakkor ő is sikeres volt az állami középiskolában, és annak ellenére, hogy a szülei szegény emberek, akik illegális bevándorlóként érkeztek az országba, és naphosszat dolgoznak, jól fog teljesíteni a Stanfordon.
A fogorvos végül azt is mondta, a páciense szerencsés, hogy egy ilyen jó egyetem tanulhat. Pomarillo szerint viszont a szerencsének ehhez semmi köze, 18 év kemény munka áll mögötte, ennek az eredménye a sikeres felvételi.
