Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
AP
Talán nem meglepő, hogy az emberek már évezredek óta tisztítják a fogukat. Persze korábban nem kefével tették ezt, hanem mindenféle alternatív megoldást eszeltek ki.
Hippokratész például azt ajánlotta, hogy egy gyapjúpamacsot áztassanak mézbe, és azzal dörzsöljék a fogukat a kor emberei. Az ókorban gyakori volt, hogy finom szemcséjű homokot dörzsöltek a fogra, vagy emberi vizeletet. Az utóbbiban található karbamid egyébként képes fehéríteni a fogat.
A mai fogkefék ősét Kínában fejlesztették ki valamikor a középkor végén. A kínaiak bambuszt használtak, amire disznószőrt erősítettek sörteként.
Európában egy bizonyos Willian Addis terjesztette el a fogkefét valamikor a 18. század végén. Addist lázadás kirobbantása miatt börtönözték be, a cellájában pedig söprögetés közben jött rá, hogy ha a padlót tisztítja a seprű, a fog számára is hasznos lehet egy, persze kisebb méretben. A prototípust állati csontból és sörtéből még a börtönben előállította, szabadulása után pedig kereskedni kezdett a találmánnyal, így őrült gazdagon halt meg 1808-ban.
A ma ismert, steril csomagolásban kapható műanyag fogkeféket csak 1938 után kezdték gyártani, ekkor találták fel ugyanis alapanyagát, a nejlont. A gyártás logikája még ma is Addis fogkeféjét követi, a nyélre lyukakat fúrnak, amibe sörtéket ragasztanak.
A többi tudnicool cikkünket itt találod.
