Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Twitter / @pmxpvrtmx
Utoljára 1987-ben ismertek el hivatalosan új felhőfajtákat az atlaszban, amelynek új, teljesen digitális változata 10 új felhőfajtát - köztük a 2006-ban először azonosított hullámfelhőszerű zord felhőt (asperitas) , valamint és a repülőgépek károsanyag-kibocsátása nyomán keletkező kondenzcsík okozta mesterséges felhőt (contrails) - ismert el.
Az első felhőosztályozást 1802-ben publikálta a francia Jean-Baptiste Lamarck (1744-1829) a Meteorológiai Évkönyvben. Osztályozásában öt alaptípust különböztetett meg, majd ezeket 12-re bővítette. Ugyanebben az évben Luke Howard angol amatőr meteorológus vezette be a máig használatos cirrus, stratus és cumulus (pehely-, gomoly-, rétegfelhő) fogalmakat. Howard hét alaptípust különített el.
1891-ben egy müncheni nemzetközi meteorológiai konferencián bizottságot hoztak létre a nemzetközi felhőatlasz elkészítésére. A testület 300 felhőfénykép és rajz közül választotta ki azt a 28 képet, mely végül bekerült a felhőatlaszba. Az atlaszt 1896-an adták ki, legutóbbi változata 1975-ben jelent meg, amelyet 1987-ben vizsgáltak felül.
Az atlasz kiadója, a Meteorológiai Világszervezet a felhőket fajokra, fajtákra és változatokra osztja. A felhőosztályozás 10 alaptípusból pehelyfelhő, bárányfelhő, fátyolfelhő, párnafelhő, lepelfelhő, esőrétegfelhő, gomolyos rétegfelhő, rétegfelhő, gomolyfelhő és zivatarfelhő - indul ki. A digitális változat elérhető itt.
