Ismereteink szerint még több milliárd évig nem kell attól tartania az emberiségnek, hogy a Naprendszer összeomlása miatt elpusztuljon a civilizációnk, ez a földi élet történetének 3,5 milliárd évéhez viszonyítva megnyugtatóan is hangzi k- ha előbb nem tesszük tönkre a bolygónkat, vagy meg nem jelenik egy erősebb civilizáció. Időnk mint a tenger, azonban nem érdemes hátra dőlni.

A Tejút önmagában hatalmas, és a gravitációs tömegvonzás miatt fokozatosan egybeolvad majd az Andromédával (a jelenet az új Cosmos-sorozatból származik)

Ez jellemző az egész Lokális csoportra, azaz a hozzánk legközelebb eső galaxisokra - ezek is 10 millió fényéven belüli galaxisok. A probléma az, hogy az Ősrobbanás óta fokozatosan növekszik a távolság a csoportok között, a távolság növekedését a még napjainkban is rejtélyesnek számtó "sötét energia" segíti. Ez azt is jelenti - egyesek szerint -, hogy míg évmilliárdok múlva a csoportunk egyetlen óriási galaxissá olvad össze, és még lehetségessé is válik, hogy elhagyjuk a rendszert, soha nem fogunk elérni más csoportokat.

A legdepresszívebb rész is csak most jön: Nem is látjuk majd, hogy merre keressük majd őket. A távolság akkora lehet egy idő után, hogy az ide érkező fény hullámhossza olyannyira elnyúlik, hogy érzékelhetetlen lesz, azaz nem is látunk majd semmit a csoportunkon kívüli csillgok közül.

A többi részletet a Kurzgesagt csodásan animált videójában nézhettek meg - a feliratok bekapcsolása javasolt.