A felsőoktatás csak a kiváltságosoknak lesz elérhető a kormány terve szerint

MTI Fotó: Marjai János

A Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja (NFKK) által készített Magyar Felsőoktatás 2014, Stratégiai helyzetértékelés című kiadvány összesítése szerint a felsőoktatási büdzsében 2013-ban volt a mélypont, a miniszterelnök 2012. őszi önfenntartó felsőoktatásról szóló beszédét követően. Az orbáni elképzelés az államilag finanszírozott létszám radikális csökkentését és a hallgatók nagyobbik része számára tandíj fizetését vetítette előre, amelyet az akkor bevezetett, kedvezményes kamatozású Diákhitel 2.-ből lehetett volna megoldani. Aztán jöttek a diákmegmozdulások, s a kormány visszakozott. Az ösztöndíjas keretszámokat lényegében az intézményi kapacitások szintjére emelte,

kivéve 16

(idén még plusz 25) szakot, ezeket – a rendkívül magas ösztöndíjas bejutási ponthatárokkal – gyakorlatilag önköltségessé tette.

Hogy mi az a 16+25 szak, itt megtudhatjátok, azt, hogy mennyit kell érte fizetni, itt olvashatjátok.

A rendszerváltás óta elfogadott három felsőoktatási törvényt 2015-ig csaknem százszor módosították, az utóbbi tíz esztendőben átlagosan évente 6-7-szer. A hullámzó orbáni elképzeléseket mégoly hullámzó finanszírozás követte. Az elmúlt években szembetűnően csökkent az állami támogatás aránya. A költségvetési beszámolók adatai alapján jól látszik, hogy a felsőoktatási kiadások egyre nagyobb hányadát finanszírozzák a saját intézményi bevételek. Az NFKK elemzésében a zárszámadási törvények adatait alapul véve rajzolódik ki a tendencia: míg 2009-ben még 203 milliárd jutott az állami felsőoktatási intézmények támogatására, 2013-ban már csak 175 milliárd – írta a 168ora.hu.

Miközben a felsőoktatás 2013-ban készített stratégiai elképzelése még arról írt, hogy „belátható időn belül érje el a magyar felsőoktatás a GDP-arányos költségvetési ráfordítási szint tekintetében az OECD országokban szokásos 1-1,2% körüli értéket”, a 2014 őszén megjelent új stratégia már másképpen fogalmaz. Eszerint „az elkövetkező években a közvetlen állami támogatás jelentős mértékben nem növelhető”. Vagyis míg 2009-ben az összes GDP-hez viszonyított felsőoktatási támogatás még 0,8 százalék volt, maradunk a 2012-ben beállt 0,6-os szinten.

Mit akar a kormány?

Nemzetközi összehasonlításban Magyarország azon kevés OECD-országok egyike, ahol a hallgatói létszám csökkent az elmúlt négy évben. Bár a felvételi határidő már lezárult, a jelentkezések összesítése még zajlik. Szakértők szerint jelentős növekedés nem várható. A rapid változtatások nem tesznek jót a felvételizési hajlandóságnak.

„A 2012–13-as drámai csökkenés, amit a felvettek számában láthattunk, 2014-re korrigálódott, stabilizálódott, de még így is jelentős veszteség érte a felsőoktatást” – mondta Radó Péter oktatáskutató a 168 órának. „Három éve a kormány azt hitte, ha csökkenti az államilag finanszírozott helyek számát, akkor többen fognak tandíjas képzésekre jelentkezni. Ám ez sem akkor, sem azóta nem jött be. A fizetőképes kereslet zsugorodik, aki megteheti, külföldre megy”.

Pedig az éppen soros felsőoktatásért felelős államtitkár, Palkovics László váltig bizonygatja, nem cél, hogy kevesebb diplomás legyen hazánkban. Hiszen a felsőoktatási stratégia is úgy számol: a 30–34 éves korosztályban 31,9 százalék az arányuk, miközben 34 százalékot vállaltunk 2020-ra az unió felé.

„Nem tudom, mi a rosszabb: ha nem tudják, hogy ennek ellenében cselekednek, vagy ha tudják, és mégis csinálják – kommentál Radó Péter. – A kormánynak semmilyen hosszú távú stratégiai megfontolása nincs. Alacsony hozzáadott értékű munkaalapú társadalmat építenek, amelyben a felsőoktatás csak kevesek kiváltságos terepe, de ők is rosszabb minőségű képzéshez fognak jutni, hiszen folyamatos a pénzelvonás, miközben csökkentik az intézmények autonómiáját. 2008 és 2013 között a tíz nagy állami egyetem költségvetési támogatása 40 százalékkal esett vissza”.