A Márton-nap több szempontból is fontos eseménynek számít: eddig kellett hivatalosan elszámolni a pásztorokkal a tavaszi és nyári munkájukért járó bért. Továbbá hagyományosan ekkor zárultak le a betakarítással kapcsolatos munkák is. Novembert egyes vidékeken „kis farsangnak” is nevezték, mivel advent előtt ekkor lehetett még lakodalmakat és mulatságokat tartani, melyeket a böjti időszakban már nem engedélyeztek.
Kikapcsolódás két ZH között: milyen programokra érdemes elnézni novemberben?
Szent Márton története
Szent Márton 316-ban, Savariában (a mai Szombathelyen) született egy római katona fiaként. Szülei szándéka ellenére a keresztény hitet választotta, majd Franciaországban szolgált a római hadseregben. Egy hideg téli napon egy fázó koldussal találkozott, akinek megsajnálta sorsát: kardjával kettévágta köpenyét, és egyik felét neki adta. A legenda szerint a koldus maga Krisztus volt. Nem sokkal ezután Márton elhagyta a katonai életet, és Isten szolgálatába állt.
A liba kiemelt szerepe is Szent Márton legendájához kötődik. A történet szerint Márton, amikor püspökké akarták szentelni, a libák óljába rejtőzött, ám a madarak hangos gágogása elárulta őt. Innen ered a hagyomány, hogy ezen a napon libát eszünk – a néphit szerint ugyanis, aki Márton-napon nem fogyaszt libát, az egész évben éhezni fog.
Az ünnep hagyományai
Az ünnephez több népszokás is kapcsolódik. Mivel Márton-nap a 40 napos adventi böjt előtti utolsó ünnep, ilyenkor nagy lakomákat, bálokat és vásárokat tartottak, hogy a következő év is bőségben teljen. Hagyományosan ezen a napon takarítani sem volt szabad. A vacsora főfogása természetesen a liba, amit az újborral, „Márton poharával” kísértek.
A néphagyomány szerint a liba mellcsontjából az időjárást is megjósolták: ha a csont barna és rövid, sáros tél várható, ha hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárás pedig rendszerint az ellenkezőjét jelezte a télre.
A fáklyás, illetve lámpás felvonulás hagyománya német nyelvterületről származik, és Szent Márton emlékét, valamint a jóság és segítőkészség fényét hivatott továbbadni. Magyarországon főként német nemzetiségű településeken, iskolákban, óvodákban és egyházközösségekben tartják meg ezt az eseményt. Ilyenkor a gyerekek és családjaik saját készítésű lámpásokkal vonulnak végig az utcákon, Márton-napi dalokat énekelnek, majd a közös megemlékezés helyszínén rövid műsort adnak elő, amelyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. Az ünnepség rendszerint a Márton-napi tűz meggyújtásával zárul, liba- vagy ember alakú sütemények és meleg italok kíséretében.
