... ha valaki századjára is elsüti a poént, miszerint
"aki nem tudja, tanítja".
... vagy ha valaki hosszas fejtegetésbe kezd arról, hogy tanítani a világ legkönnyebb dolga, hiszen csak beszélni kell, 45 percenként pedig van 10 perc szünet.
... ha olyan szülőkkel kell beszélgetni, akik meg vannak győződve arról, hogy az ő gyerekük mindent tökéletesen csinál. Aki mást mond? Az pikkel a gyerekre.
... a leglehetetlenebb helyeken összefutni a tanítványokkal. Drogéria, gyógyszertár, dohánybolt, fehérneműbolt, borszaküzlet? Gondolkodás nélkül belenéznek a kosárba.
... ha a nagyszájú diák alaposan kidolgozott gondolatmenettel vág vissza az 1-es dolgozat után. "A tanárokat az állam fizeti. Az államnak az adókból van bevétele. A szüleim adót fizetnek, vagyis tanárnő/tanár úr nekem dolgozik".
... ha egy ismerős minden egyes találkozáskor hosszú monológba kezd arról, hogy a tanárok csak 8 hónapot dolgoznak, mert ott a "három hónapos" nyári szünet, meg a "kéthetes" őszi, téli, tavaszi szünet.
... ha a legborzalmasabb kifogásokat kell végighallgatni a házi feladatot/fogalmazást/pluszfeladatot elfelejtő diákoktól.
... ha a tantestületi értekezlet már
ötödik órája tart.
... ha a hosszú órákig készített kreatív, interaktív, színes-szagos csoportfeladat beharangozásakor minden diák unottan néz.
... ha jön a
minősítési eljárás...
Tíz dolog, amit csak azok értenek, akik (voltak) kollégisták
