A magyar népmesékben ritkán fordulnak elő az angol és francia mesékben szereplő csodálatos lények, például a trollok vagy a tündérek. Annál gyakoribbak viszont a csodás képességekkel felruházott állatok, tárgyak és emberek, akik/amelyek akár átváltozásra is képesek. Visszatérő szereplők a boszorkányok, a mágikus tudású öregasszonyok és az ördög is.

A mese szó a XIV. században még példázatot vagy talányt jelentett, sokan pedig ma is találós kérdésnek hívják a találós mesét. Ekkor még a mende-monda vonatkozott arra a típusú történetre, amelyet ma mesének hívunk. A "hazug" mesét sokáig megkülönböztették az igaz históriáról - a szó mai jelentése véglegesen csak a XVIII. században alakult ki. Az első mesegyűjtemény 1846-tól jelent meg.

Rengeteg népmese tartalmaz szexuális utalásokat, erotikus elemeket. A víz, a tó, a gödör és a lyuk például a nőt, a hal, a gólya pedig fallikus jelkép. És persze a Magyar népmesék című sorozatban is találni egy-két sikamlósabb jelenetet.

2011-ig már 100 rész készült el a Magyar népmesék sorozatból, amelynek a története a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében kezdett 1977-ben - a városban 1985 óta évente megrendezik a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, vagyis a KAFF-ot is. Jankovics Marcell sorozata több nemzetközi, rangos díjat is kapott: az egyik epizód például 2008-ban, a 25. Chicagói Nemzetközi Gyermekfilmfesztiválon (CICFF) az animációs tv-program kategóriában lett első helyezett.

Az "Óperenciás tengeren túl" valós területet jelöl: a magyar népmesékben gyakori szófordulat valószínűleg az "Ober Enns", vagyis "túl az Enns folyón" kifejezésből származik. Az Enns folyó Felső-Ausztria és Alsó-Ausztria természetes határát képezi. Tíz tudományos tévhit, amelyre mindenki rosszul válaszol.