"Nem lehet, nem vehetek ki olyankor szabadságot" - válaszolta egy fiatal pedagógus barátnőm, amikor azt kérdeztem tőle, hogy jövő év elején, januárban vagy februárban elutazunk-e valahová néhány napra.
A státusztörvény szerint a pedagógusoknak és a nevelési-oktatási munkát segítő alkalmazottaknak 50 nap alapszabadság jár egy évre. A szabadságok száma ugyanakkor ennél több is lehet; például abban az esetben, ha 16 éven aluli gyereket nevelnek, vagy először kötnek házasságot.
Ezek többségét ugyanakkor a pedagógusoknak meghatározott időpontokban; az őszi, téli, tavaszi és nyári szünetben kell kivenniük. 15 napról pedig a munkáltatójuk rendelkezhet, többek között például
- a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés, oktatás, gyermekfelügyelet, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység céljából, vagy
- továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés céljából, vagy
- ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi időben, óvodapedagógus esetében – a július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszak kivételével – a nevelési évben adják ki.
Évi 50 nap szabadságból a pedagógusok mindössze 7 munkanappal rendelkezhetnek saját maguk, ezek időpontjait pedig a státusztörvény értelmében legalább öt munkanappal korábban kötelesek közölni a munkáltatóikkal.
"A szabadság igénybevételét az igazgatónak írásban érdemes közölni. Azért jobb ezt írásban tenni, hogy legyen nyoma, legyen egyértelmű, hogy mikor igényelted a szabadságot, mert vita esetén ennek bizonyítása fontos. Az évi hét munkanap szabadság igénybevételét tehát nem kérelmezni kell, hanem bejelenteni. A szabadság igénybevételét nem kell megindokolni, mert ez egy törvényben biztosított jog" - írja ezzel kapcsolatban a honlapján a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete.
Mondhat nemet az igazgató a szabadság kiadására?
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője szerint a munkáltatók számos alkalommal adnak megtévesztő vagy félrevezető tájékoztatást a kiadandó szabadságokkal kapcsolatban. Sőt, az is előfordul, hogy visszaélnek vele; például nem engedélyezik arra hivatkozva, hogy a szabadnapokat a közelgő szünetre kell tartalékolni, vagy egyfajta retorzióként alkalmazzák. Mindez azonban jogsértő, mivel nincs olyan szabály, amely szerint a pedagógusok a tanítási szüneteken kívül ne vehetnének ki szabadságot.
Sőt, a státusztörvényben kifejezetten az szerepel, hogy amennyiben a munkavállaló legalább öt munkanappal korábban közli, hogy szeretne szabadságot kivenni, a munkáltató - vagyis az iskolaigazgató - ezt nem tagadhatja meg tőle. Az ugyanis a státusztörvény szerint a köznevelési foglalkoztatott alanyi joga, hogy évi 7 nap szabadságot legfeljebb két részletben kivegyen.
"Ha a szünet munkanapjaira nincs már a kollégának szabadsága, az igazgató dolga, hogy munkavégzést rendeljen el, amely lehet otthoni munkavégzés is (pl. adminisztráció, oktató-nevelőmunka tervezése, szakirodalom tanulmányozása vagy más, a munkakörrel összefüggő tevékenység)" - írja a PDSZ.
A státusztörvény ugyanakkor azt lehetővé teszi, hogy egy adott pedagógust visszarendeljen a szabadságáról az igazgató. Ezt a lehetőséget ugyanakkor csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az
- kivételesen fontos köznevelési érdek, vagy
- az intézmény működését közvetlenül és súlyosan sértő ok.
A PDSZ szerint ilyen lehet például valamilyen katasztrófahelyzet, vagy ha a gyerekek felügyelete máshogy nem szervezhető meg.
