"Nemrég a hazaszeretetről írtam esszét, ami alapvetően abszolút a komfortzónámon kívül esik, mostanában mégis gondolkodni kezdtem rajta. Az inspirációt egy a december 16-i eligazításról vett idézet szolgáltatta" - kezdi Pintér Sándor belügyminiszternek címzett nyílt levelét egy 12. évfolyamos diák, amit Facebookon is megosztottak.

Mint 12. osztályos diák és a közoktatásban pozitív változás eléréséért folyó mozgalom aktív résztvevője fordulok Önhöz.
A tizennégy pedagógus közül, akiket a közelmúltban az Ön minisztériumának közvetlen felügyelete alá tartozó Tankerületek eltávolítottak állásukból hatan az én iskolám tanárai voltak.

Azok közül a tanárok közül, akiket elbocsátottak, akik beadták a felmondásukat, vagy akik még a közoktatási rendszerben dolgoznak, de egyre reménytelenebbnek érzik a helyzetüket, sokakat ismerek, tisztelek és felnézek rájuk" - teszi hozzá. Kiemeli azt is, hogy ezt a levelet nem vádaskodásnak szánja, csupán néhány személyes gondolatot szeretne megosztani a belügyminiszterrel a nemrégiben tett, a hazaszeretetről szóló megjegyzésével kapcsolatban. "Úgy érzem, releváns lehet a véleményem, mint jelenlegi diák, akinek az utóbbi időben változott a véleménye a hazaszeretet témájáról" - írja.

Bevallom, rám is illik a külföldre költözni készülő, erős gimnáziumban tanuló diák leírása. Egészen a közelmúltig még a hazafias érzések hiányát illetően is egyetértettem volna Önnel, korábbi meghatározásom szerint.

"Tehát, hogy válaszoljak a költői kérdésére, igen, megtanítanak minket a tanáraink szeretni a hazánkat, mert ők maguk igazi példaképekként kiérdemelték a szeretetünket és tiszteletünket többek között azzal, hogy hihetetlen bátorságot és odaadást tanúsítanak egy nemzeti jelentőségű ügy iránt. Ön elvárja a pedagógusoktól, hogy hazaszeretetre tanítsák a diákokat, én arra kérem Önt, hogy engedje ezt nekik" - zárja levelét a gimnazista.