Az utóbbi időben egyre többször ütközünk falakba. Kialakul a jó zsaru, rossz zsaru felállás, sokszor mi kerülünk a rossz zsaru oldalra
- írja Balatoni József, azaz Jocó bácsi posztjában a szülő-tanár kapcsolatokról. "Próbálod kezelni a diákokkal való gondokat az iskolában, aztán jelzed a szülőnek. És itt kezdődik a döbbenet."
"Sokszor jön a tagadás. Az ő gyereke nem. Biztos nem. Mások annál inkább. Mégis vele foglalkozol. Otthon egyáltalán nem ilyen, biztos mi váltjuk ki belőle" - írja a töritanár.
"Amikor jelzed, hogy szerinted azért ennek otthon is kellene, hogy következménye legyen, akkor jön az, hogy verjem meg? Ne, egyáltalán ne verje meg, az nem megoldás. De biztos van más" - írja. Szerinte a baj az, hogy a szülő sokszor eszköztelen. Mert nincs meg a következetesség, nincsenek szankciók - sorolja -, vagy ha vannak, akkor azt ha a gyerek megszegi sincs semmi más következménye.
Higgye el mindenki, mi nem rosszat akarunk. Sőt. A gyerek érdeke a következetesség, a keretek, a szabályok. Különben szétesik.
És ez nem azért van, mert nem szeretjük, szemetek vagyunk, hanem pont azért, mert az ő érdekét nézzük, szeretjük, és neki segítünk ezzel. Mert igen, lehet következetesen, néha szigorúan szeretni. Jól szeretni. Ez a kulcs.
