„A feladatsorok összeállítói egyáltalán nem vettek tudomást arról, mi történt az elmúlt két évben. Amire – ha jóindulatú vagyok – pozitívumként is lehet tekinthetnék, mert a gyerekeket nem érte meglepetés, ilyen feladatokra számítottak, a felkészítő tanfolyamokon erre tréningezték őket” – mondja Schiller Mariann, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának angol-magyar szakos tanára. A koronavírus-járvány kirobbanása óta eltelt, részben karanténban és online oktatásban töltött két évben a képességbeli-tudásbeli szakadék még nagyobb lett a gyerekek között. „A szombati felvételin is azok voltak előnyben, akiknek a szülei megengedhetnek egy előkészítőt, vagy akik olyan általános iskolába járnak, ahol erre a vizsgára alaposan felkészítették őket. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban ez nagyon súlyos szociális kérdés” – magyarázza a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja.

A szövegértési feladat jó, de túl könnyű

Schiller Mariann szerint a hatodikosok két szövegértési feladata – ezek közül az egyik egy versenyfelhíváshoz, a másik egy Zelk Zoltán-szöveghez kapcsolódik – kifejezetten jó, de egész egyszerűen túl könnyű. „Jó a két szöveg, jók a kérdések, de azt már most látjuk, hogy a többség jól oldotta meg a feladatot. Ez pszichológiai szempontból persze rendben van, mert a gyerekek büszkék lehetnek magukra, örülhetnek annak, hogy jól oldották meg, de ez egy verseny, tehát a feladatoknak szórniuk kell. Ez azért probléma, mert ha a jó feladatok nem szórnak, akkor a buta feladatoknál dől majd el, hogy ki szerez több pontot” – mondta a magyartanár, aki bőven talált olyan feladatokat mind a negyedikesek, mind a hatodikosok tesztjében, amely „vagy a korosztályhoz nem illik, vagy nem mér semmit”.

Úgy gondolja, értelmetlen hangrenddel, szótövekkel, ABC-vel foglalkozó feladatokat betenni a felvételibe. „Ezek legfeljebb a diákok tanárát és az iskolát mérik, a gyereket nem. Maximum annyit lehet kideríteni, hogy az iskolában eddig mennyit tanult meg abból, ami dolgozatokkal jól mérhető. Hogy tudja-e, mi a képző, a jel és a rag közötti különbség, vagy tudja-e, hogy milyen egy magas hangrendű szó. De ez arról semmit nem mond, hogy ha bekerül egy tehetséggondozó, hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba, akkor ott hogyan fogja megállni a helyét. Hogyan tud gondolkodni, kreatív-e, van-e nyelvi érzéke, tudja-e használni a megtanult információkat” – sorolja.

Schiller Mariann szerint a helyesírás például túlreprezentált a feladatsorokban. „Nagyon fontosnak tartom a helyesírást, de nem kell már az iskolába lépéskor ennyire jól tudni. A hatodikosok ráadásul nem csak alapszavakat kaptak. A diákok pontszáma tényleg azon múlik, hogy tudják-e, hogy a hangyaboly j vagy ly?” – teszi fel a kérdést, hozzátéve, hogy a gyerekek helyesírását nem csak ezekkel a feladatokkal tesztelik, a fogalmazás helyesírására is kapnak pontot.

Zsírpárna és suba: kell-e ismerni ezt a két szót 9 évesen?

A magyartanár több olyan feladatot talált, amely olyan szavak ismeretét várja el a gyerekektől, amelyeket nem feltétlenül használnak ennyi idősen. „A dorgál vagy a korhol igét miért kellene ismerniük 9-10 évesen? Vagy a suba szót, amely nélkül az egyik feladatot nem lehetett megoldani. De a zsírpárna is ilyen kifejezés. Egy feladatsor nem attól lesz jó, hogy egy szófelhő van benne vagy odarajzolnak egy brokkolit vagy egy bőröndöt. Hanem attól, hogy az ő korosztályukhoz, nyelvhasználatukhoz illik” – mondja.

Kaland, zuhanás, kerékpár, derült égből

A legtöbb pontot a negyedikesek, a hatodikosok és a nyolcadikosok is a fogalmazással gyűjthetik. A hatodikosoknak idén ezt a történetet kellett folytatniuk:

Egy napon Jónás nekigyürkőzött, és kirántotta az öreg óriás fájós fogát. A vén óriás nem győzött hálálkodni, amiért a legény megmentette őt. Jónás úgy gondolta, kér cserébe valamit.

Schiller Mariann azt mondja, már több tucat fogalmazást elolvasott, „de ez a feladat nem igazán indította be a gyerekek képzeletét, igazán fantáziadús fogalmazást nem nagyon láttunk”.

A negyedikesek feladata nehezebb volt, négy szót, szókapcsolatot kaptak – kaland, zuhanás, kerékpár, derült égből –, ezek felhasználásával kellett egy elbeszélő fogalmazást írniuk. „Már nagyon sok dolgozatot átnéztünk, és látszik, hogy ezzel nem nagyon tudtak mit kezdeni a gyerekek. Aki nem ismeri azt a kifejezést, hogy derült égből, az nem tudja, hogyan használja. Márpedig ha az egyik kifejezés nem helyesen szerepel a szövegben, akkor az a teljes feladat pontozását lenullázza. Itt körülbelül tíz perc alatt kellene valamit írniuk, ami nagyon nehéz feladat. Ilyen típusfeladatot az elmúlt években nem kaptak” – mondja.

Milyennek kellene lennie a felvételinek?

A Radnóti-gimnázium angol-magyar szakos tanára szerint kérdés: jó-e, hogy évről évre egyformák a feladattípusok? „Ez nagyon megnyugtató a diákoknak, másrészt viszont erre lehet tréningezni, be lehet gyakorolni ezeknek a feladattípusoknak a megoldását. Évről évre teljesen eltérő feladattípusokat kellene adni ahhoz, hogy kiderüljön, valójában milyenek a gyerekek. Ezt persze nehezebb pontozni, de ki lehetne dolgozni, hogyan lehet egy feladatsor egyszerre standardizált és mégis olyan, ami mond is valamit a gyerekekről” – mondja, hozzátéve: lehetne például sokkal több szövegértés. Na meg olyan feladatból is több kellene, amelynek a megoldásához kreativitás is kell. „Most az ötven pontból egy pont jár a kreativitásra. A fogalmazás tartalmára ugyanis három pontot lehet adni, és ebből egy pontot ér az, ha egy gyereknek van fantáziája, bátorsága” – magyarázza.