Bánatportrék és filmek: 9/11-re emlékeznek az amerikai iskolák
Az egyesült államokbeli iskolákban minden évben megemlékeznek a 2001. szeptember 11-i támadásokról. A tizedik évfordulóra azonban mindenhol rendhagyó módon készültek. Filmek, emlékek, naplók: 9/11, ahogy a gyerekek látták.
Eduline
Az amerikai középiskolások többsége számára 9/11 csupán halvány emlék, az egyesült államokbeli iskolákban dolgozó pedagógusoknak ezért komoly kihívást jelent, hogy egy évtized távlatából megismertessék a diákokkal a terrortámadások hátterét, és méltóképp emlékezzenek meg az áldozatokról. A
összegyűjtötte, hogyan készültek az iskolák az évfordulóra.
Emlékvideó, diavetítés, levél Oszama bin Ladennek
A New York állambeli Binghamton katolikus gimnáziumában egész napos rendezvényt szerveztek a diákoknak. „Olyan tűzoltókat hívtunk meg, akik tíz évvel ezelőtt segítettek a tragédia utáni helyreállítási munkálatokban. Háborús veteránok is ellátogatnak hozzánk az évfordulón, ők az iraki és afganisztáni harcok hátteréről mesélnek a diákoknak” – mondja Richard Bucci, a gimnázium igazgatója.
Egy másik iskola tanára arra kérte a tanítványait, készítsenek emlékfilmeket a tízéves évfordulóra. A diákok közül többen képek segítségével mutatták be a tragédia történetét, vagy tanáraikat kérték meg, hogy meséljenek az eseményekről – de akadtak olyan tanulók is, akiknek sikerült túlélőket megszólaltatniuk. Egy másik iskolában az osztályfőnök a tanítványaival közösen készített filmet arról, ők hogyan emlékeznek 2001 őszére.
Susan Russo diákból állított össze előadást hetedikes diákjainak. „Vetítés közben felelevenítjük a szeptember 11-i eseményeket, majd egy jóval tudományosabb oldalról közelítjük meg a témát: képek és ábrák segítségével próbáljuk meg elemezni, pontosan miért és hogyan omlottak össze az ikertornyok. A World Trade Center történetéről is tanulunk majd” – mondja. Egy oregoni iskola tanára pedig 2001. szeptember 12-i napilapok vezércikkeit viszi be a tanítványainak, hogy az írások segítségével beszélgessenek a történtekről, és megvizsgálják a terrortámadás médiareprezentációját.
Számos iskolában arra kérik a diákokat irodalomórán, hogy készítsenek házi dolgozatot, amelyben a tragédiához fűződő emlékeikről, benyomásaikról mesélnek. Annette Duffy 10 évvel ezelőtt, a szeptember 11-i események után nem sokkal arra kérte akkori tanítványait, hogy írjanak levelet Oszama bin Ladennek. A terrortámadás első évfordulóján pedig minden diáknak egy esszét kellett beadnia. „Ezeket az írásokat használom ma, amikor az iskolában a terrortámadásra emlékezünk. A mai tanítványaim nagyon szeretik olvasgatni a régi diákok leveleit és dolgozatait” – írja a tanárnő.
Bánatportrék, személyes történetek és blogbejegyzések
foglalkozik azzal, hogyan kaphat szerepet 9/11 az iskolában, a tanárok emellett számos weboldalon találnak ötleteket és módszereket az események feldolgozásához.
A The New York Times például a terrortámadás után „Bánatportrék” címmel indított online videósorozatot: a kisfilmekben olyan emberek szólalnak meg, akik hozzátartozóikat, barátaikat veszítették el 2001. szeptember 11-én. „A videók segítenek arcokat társítani az eseményekhez: a személyes történetek megérintik a diákokat, és közelebb viszik hozzájuk a tragédiát” – mondta a New Jersey állambeli North Bergen egyik gimnáziumának tanára.
Egy másik pedagógus blogbejegyzéseket hív segítségül, amikor a diákoknak a terrortámadásról mesél. „2001. szeptember 11-én negyedik napja jártunk iskolába, és a gimnáziumunk ablaka pont a World Trade Center déli tornyára nézett. Miután az első repülőgép becsapódott, a tanítványaim és én percről percre közvetítettük az eseményeket az internetes naplónkban. Nagyon személyes és megrázó írások születtek, így a tizedik évfordulón is az első reakciók és képek segítségével elevenítjük föl a támadást” – írja Heather Ordover.
Négy iskola Twitteren és Skype-on tartja a kapcsolatot: a tizedik évforduló alkalmából a diákok közösen fogalmaznak meg egy üzenetet a remény, a béke és az emlékezés jegyében – amit aztán az egész világgal megosztanak az interneten.
Képeskönyv és keresztrejtvény
„A tanítványaim még meg sem születtek 2001-ben, ezért legtöbbjük alig ismeri a szeptember 11-i támadások hátterét” – mondja Greg Feezell. A pedagógus minden évben Mordicai Gernstein Az ember, aki a tornyok között sétált című könyvét olvassa fel a kisdiákoknak, akik a főszereplő személyes élményein keresztül ismerkednek meg a tragédia történetével. Egy másik tanárnő egy képeskönyvvel készül: a 14 tehén Amerikának című kötet egy afrikai falu lakóiról szól, akik ajándékkal segítenék a tengerentúli országot a terrortámadás után.
A The New York Times is gondolt a kisdiákokra: a lap a tizedik évforduló alkalmából egy keresztrejtvényt tett közzé. Egy kifestőkönyv azonban nagy port kavart az Egyesült Államokban. Az évfordulóra nyomtatott kiadvány a készítők szándéka szerint a 6-10 éves gyerekekhez szeretné közelebb hozni a tragédia eseményeit – sokaknál azonban kiverte a biztosítékot, hogy a kisdiákok többek között a lángoló ikertornyokról és Oszama bin Laden kivégzéséről is színezgethetnek képeket.
10-ből 9 hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában, tanul. Ezen belül valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szakmát szerezhetnek. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés alapján a szakképző iskolákba járó 15 évesek jelentős része komoly kompetenciahiánnyal küzd.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
Az iskolák és óvodák nagyobb szerepet kaphatnának saját pedagógusaik továbbképzésében és megszűnnének a központilag szervezett tartalmi megújító képzések. A 120 kredites, ötéves továbbképzési kötelezettség továbbra is megmaradna, de változna, hogyan lehet teljesíteni. A kormány terve szerint az intézmények saját belső képzéseket is szervezhetnének.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.
