Egy felvidéki egyházi gimnázium végzős diákja forgótáras pisztollyal kergette meg fizikatanárát. Amikor kérdőre vonták tette miatt, azzal védekezett, hogy a tanár éveken keresztül folyamatosan megalázta, majd az iskolai pályafutása utolsó(nak hitt) fizikaóráján kíméletlenül megbuktatta. Bár a retorzió túlzónak tűnhet, az eset korántsem egyedi: az egyik vidéki kisváros gimnáziumának végzős osztálya nem hívta meg a ballagási bankettre a jóformán az egész közösség által megvetett földrajztanárt. Ráadásul néhány nap múlva az osztály hangadói meglesték az utcán, körbeállták, és alaposan elverték.
Téved, aki azt hiszi, hogy az említett tanárokat az utóbbi évtized során bántalmazták, vagyis amióta mind a szakemberek, mind a sajtóorgánumok nagyobb figyelmet szentelnek az iskolai erőszaknak. A felvidéki eset az 1930-as évek elején, a vidéki kisvárosi pedig körülbelül négy évtizeddel később történt. Igaz, a legtöbb szakértő egybehangzó véleménye szerint az iskolai agresszió az utóbbi évtizedben vált világszerte mindennapossá egyre több oktatási intézményben.
A pécsi egyetemi lövöldözés emléktáblája
MTI
Angliától Japánig
A tanárok közel ötödét bántalmazzák a munkahelyén Angliában egy 2007-es felmérés szerint. Ugyanebben az évben több mint hétezerszer hívtak a helyszínre rendőröket iskolai nézeteltérések elsimítása érdekében. Az Egyesült Államokban a diákok hat százaléka vesz magához fegyvert, amikor reggel iskolába indul, és minden nyolcadik nebuló keveredett már verekedésbe az óraközi szünetekben. A japán állami iskolákban az oktatási minisztérium három évvel ezelőtti felmérése szerint évente több mint 50 ezerszer kell erőszakos incidenseket elsimítani az iskolák falain belül. Ebből körülbelül hétezer esetben tanár a célpontok. Ausztráliában 2008-ban 18 ezer diákot csaptak ki az állami iskolákból azért, mert társaikat vagy tanáraikat bántalmazták.
Milyen a helyzet itthon? A legfrissebb kutatási adatokról szóló összefoglalónkat itt olvashatod el.Bántalmazók és bántalmazottakAz iskolai erőszak nem merül ki abban, hogy a tanulók egymást, a tanárokat, esetleg más iskolai alkalmazottakat fizikailag, verbálisan vagy pszichésen bántalmaznak. A diákok gyakran bandákba verődve közösítik ki, vagy fenyítik meg szavakkal és tettekkel a gyengébb, rendszerint egyébként is kirekesztett, önmagukat megvédeni nem tudó diáktársaikat. E jelenséget nevezik a szakzsargonban bullyingnak, míg a szakértők az iskolai erőszak másik megnyilvánulási formájaként említik az iskolatársak meggyötrését, elnyomását, megfélemlítését, a viktimizációt – sorolja Bántalmazók és bántalmazottak az iskolában című 2004-es tanulmányában Figula Erika, a Nyíregyházi Főiskola pszichológia tanszékének vezetője.
Erőszak az iskolában és a közösségi oldalakon
AP
A fiatalkori agresszió okaiként a szakemberek leggyakrabban a problémás gyermek és az édesanyja kapcsolatának hiányát, illetve zavarát, a negatív családi mintákat, a rideg, elhanyagoló nevelést említik. Rizikófaktort jelenthet a túlságosan nagy iskolai nyomás, a kortársak által nyújtott negatív minták, valamint a média által közvetített erőszak is – sorolja Az agresszió kezelésének pedagógiai lehetőségei című tanulmányában Szilágyi István szociálpszichológus. Gyerekekkel végzett kísérletekre hivatkozva Albert Bandura kanadai pszichológus már az 1960-as évek elején hangsúlyozta, hogy az agresszió (legalábbis részben) tanult viselkedésforma. Híres babakísérletében megfigyelte, hogy azok a játszadozó gyerekek püfölték előszeretettel a gyermekméretű babákat, akik néhány perccel korábban ezt látták egy velük összezárt felnőttől.
Az amerikai iskolai lövöldözéseket tanulmányozva a világ egyik legismertebb szociálpszichológusa, Elliot Aronson – Columbine után, az iskolai erőszak szociálpszichológiája című kötetében – arra jutott, hogy a gyerekeket elsősorban az állandó versengés teszi agresszívvá. A hagyományos iskolákban uralkodó légkörben a diákok a győzelem érdekében gyakran keresik a többiek gyenge pontjait. Ez a kirekesztettekben, valamint a gyengén teljesítőkben frusztrációhoz vezethet. Aronson szerint jelentősen csökken az erőszak azokban az iskolákban, ahol a diákokat együttműködésre nevelik. Jó módszer lehet például, ha a gyerekeket kisebb csoportokra osztják, melyeken belül egy-egy diák a tananyagnak más-más szeletét ismeri meg. Miután a tanulók feldolgozzák a saját részfeladatukat, egymást tanítják tovább.
Értékrend és visszajelzés
A biztonságos atmoszféra megteremtésének egyik legkézenfekvőbb módja, ha az intézményben megelőző programokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy ki se alakulhasson az erőszakos légkör. Ehhez Hanns-Dietrich Dann német pszichológiaprofesszor szerint elsősorban javítani kell a tanárok és a diákok közti viszony minőségén. Emellett elengedhetetlen, hogy a diákokat megtanítsák együttműködni, az iskolában a tanárok és a diákok egyaránt rész vegyenek a közös értékrend kialakításában, valamint hogy a tanárok gyakran adjanak pozitív visszajelzéseket diákjaiknak. Az ehhez hasonló megelőző programokat elsősorban Norvégiában, Svédországban és Németországban próbálták ki. A programhoz csatlakozott iskolákban felére csökkent az erőszakos cselekedetek száma – foglalja össze már említett tanulmányában Szilágyi István.
Balázs Zsuzsanna
Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhatsz meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2010 című kiadványból, amelyet megrendelhetsz a
www.hvgplusz.hu weboldalon
