Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Egyre csak rohan az idő, s sajnos egyre kevesebb van még hátra…
Múlt hét szombaton sikeresen túl lettem egy vizsgán. Igen, szombaton! Egész nap az egyetemen. De hogy miért is?
A német óránk (ahol csak külföldiek vannak) keddenként volt megtartva. Most viszont kivételesen szombaton reggel 10-től délután 5-ig voltunk. Igazából ez volt az utolsó német óránk, s ezért is volt ilyen hosszú. Másrészről pedig vizsgáztunk! Ez az egy vizsga volt olyan, amire nem készültem.
Délelőtt pár percet annak szántunk, hogy miként kell jól prezentálni, aztán pedig kiscsoportosan kaptunk egy-egy videót – ami egy hír volt anno a tv-ben. S a videón látottakat kellett összefoglalni, s kiegészíteni egy-két saját gondolattal, s az egészet mindenkinek előadni. Mindezt a tanárnőnk lekamerázta, s utólag végignéztünk mindenkit felvételről is.
Igazából elég hangulatos nap volt : )
Mondhatnám, hogy nemcsak csupa öröm és boldogság az „Erasmus-os Élet”, természetesen vannak negatívumok is… Nálam most ez azt jelenti, hogy a múltkor emlegetett KuC vizsgámról kiderült, hogy nem lett meg teljesen. Igazából az elméletem lett gyér… S most mi lesz a teendőm? Hát el kell mennem szóbelizni a professzorhoz! Tudom a múltkor azt írtam, hogy szinte nincs lehetőség uv-zni, de ez nem is egészen az… Úgy gondolom elég sokat nyom a latba az is, hogy minden órán teszt volt, s a két beadós feladat is… S ezek azért elég jól sikerültek. (Viszont nem én vagyok az egyedüli, akinek szóbeliznie kell.) Tehát, most még egy vizsgával több.
S egyébként milyen Bécsben élni? Nagyon jó! Nem is akarom, hogy vége legyen! ; )
Amellett, hogy tanulunk nagyon sokat, néha pihenünk is, hiszen muszáj. Van, hogy bulizunk egy kicsit, vagy éppen csak Bécset járjuk, s olyan is előfordul, hogy összeülünk egy kis sütikére és teára.
Most éppen hosszú hétvége van, mert csütörtök ünnepnap volt. S ezt kihasználva, egy páran elmentünk túrázni egyet a közeli, de tényleg elég közeli hegyekbe. Az egyik busz elvitt minket a hegy lábáig, s onnantól indult a séta; 5-6 óra alatt 10 km-t tettünk meg. Nagyon szép kép tárult elénk, a hegyről. Egész Bécset látni! Gyönyörű volt! S mivel ünnepnap volt, rajtunk kívül még elég sokan jártak a hegyekben.
Bécs látképe egy közeli hegyről a túra során
Viszont a hétvége többi része, már tanulással telik, hiszen kedd-szerdán két újabb vizsga, és megpróbáltatás vár rám.
Ha kíváncsiak vagytok hogy veszem majd ezeket az akadályokat, olvassátok el a jövő heti írásomat. Minden jót a következő alkalomig! : )
Kriszti
