Az ELTE bölcsészkarára járok, fő szakom az egyiptológia és minorom (ha a félév végén az átlagom alapján felvesznek) a kommunikáció és médiatudomány. Elsőéves vagyok, 2008 szeptemberében kezdtem az egyetemet. A vizsgaidőszak előrehaladtával néhány cikken keresztül leírom saját élményeimet a vizsgaidőszakkal kapcsolatban.
A múlt hétfőt teljes egészében kihagytam az egyetemen, kedden viszont sikernek könyveltem el, hogy médiakutatáson, amikor elmondtam a tanárnak (természetesen a csoport előtt), hogy a Sex and the City és a kapcsolódó paródiák viszonyát szeretnénk a társammal megvizsgálni, akkor nem kezdett el hangosan röhögni, hanem csak annyit mondott, hogy az jó. Viszont médiaelemzésre végképp nem volt kedvem bemenni. Felhívtam az iskolaszövetkezetet egy állás miatt.
Szerdán kiderült, hogy mennyire nem tud néha lekötni az egyetem, valamint az ott zajló órák. Ne értsen senki félre, de vannak napok, amikor jobban emlékszem arra, hogy miket rajzolgattam a füzetembe, mint az óra anyagára. Nyelvtudomány után páran még együtt „bandáztunk” és olyan kirívó dolgokat csináltunk, mint az indexeink felvétele. Otthon a szokásos repetitív tevékenységek vártak, mint kaja, WoW… ( és nem-tanulás a csütörtöki tesztre).
Csütörtökön mennem kellett gyökérinfóra, mert a félévi teszt egyik felét akkor írtuk meg. A tanárra várakozva sikerült átlapoznom a tanár által készített handout-ot és konstatáltam, hogy ez könnyű, nem kell itt parázni. Mivel kellett még egy Power Point prezentációt is készíteni, ezért a gépek be voltak kapcsolva, és lehetett használni őket. Ezzel megoldódott az a gond, hogy mi legyen akkor, ha egy kérdésre nem tudjuk a válasz. A válasz: megnyitod a handout file-ját és kimásolod belőle. Utána meg jött a prezentáció elkészítése, amiről tudni lehet, hogy minél „látványosabb” (ergo minél több effektet használsz), annál jobban fog a tanárnak tetszeni (ez az úgynevezett ’Ohh shiny...’ effektus).
Hétvégén megírtam az esszét esszéírásra (ugye milyen ötletes feladat?), amiről csak szerdán szereztem tudomást. Viszont a szemináriumi dolgozatommal nem haladtam semennyit sem, pedig kedden be kellene mutatni a vázlatát. Kezd egy kicsit szűk lenni ez a 24-órás időkeret. Egyetem, vizsgák, esetleges meló, játék… segítség, megfulladok...
A vizsgaidőszak alatt a cikksorozatért köszönet illeti Don_Jay-t, aki a tanulás mellett időt szakít tapasztalatai lejegyzésére és megosztására közösségünkkel. Internetes blogja
itt olvasható
