Tanuljunk itthon, éljünk külföldön

Aki teheti menjen el Magyarországról. Ilyen és ehhez hasonló frázisokkal találkozunk, ha beszélgetésbe elegyedünk a taxisofőrrel, kedvenc bárunk pincérnőjével, netán részt veszünk középiskolai osztálytalálkozónkon. Számos felmérés mutatja azt is, hogy a főiskolai/egyetemi hallgatók közép és hosszú távú tervei között külföldi letelepedés szerepel. Ennek tükrében nem is meglepő, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Nemzetközi Állásbörze, mely október 11-én harmadszor nyitja meg kapuit.  Az európai Mobilitási Napok keretében tartott rendezvény kiváló alkalmat biztosít az uniós munkavállalás jelenlegi helyzetének rövid áttekintésére.

Az európai mobilitás ösztönzésére hivatott EURES hálózat és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jóvoltából szombaton 20 európai munkaadó álláshirdetései közül válogathat tetszés szerint a körülbelül 3-4000 érdeklődő. Magabiztos nyelvtudással bátran tehetik mindezt, hiszen a magyar munkaerő keresett Európában! A népszerűség okát leginkább a jó szakképzettséggel indokolják. Meglepő ezt hallani, miközben azt tapasztaljuk, hogy mindenáron a nyugati országok oktatási rendszerének teljes meghonosítására törekszünk, annak ellenére, hogy ott épp az itthoni képzést illetik elismeréssel.

Persze a külföldi munkavállalás szempontjából hiába való a jól képzett munkaerő, ha nem párosul elfogadható nyelvtudással. Az utóbbi években megfigyelhető ugyan fejlődés ezen a területen, de még mindig fenntartható az a megállapítás, miszerint az uniós országokhoz képest kifejezetten gyenge nyelvismerettel rendelkeznek a magyarok. Ez jelenti a külföldi munkavállalás talán legfőbb akadályát, de nem feledkezhetünk meg az információhiányból, a kezdeti lakhatási nehézségekből és a hazai barátoktól, családtól való elszakadásból eredő tényezőkről sem.

A kiköltözés fontolgatása esetén leginkább Ausztria, Németország, Hollandia, az Egyesült Királyság és Írország felé célszerű venni az irányt, ha rendelkezünk az alábbi képesítések valamelyikével.

    Szálloda- és vendéglátóipar: felszolgáló, szakács, szobaasszony, animátor

    Építőiparban: mérnök, asztalos, kőműves, szigetelő, csőszerelő

    Fémiparban: CNC gépkezelő, hegesztő, lakatos

    Szállítmányozásban: kamion- és taxisofőr

    Gépiparban: mérnök

    Informatikában: programozó, rendszermérnök

    Szolgáltató- és húsiparban: pék, hentes

    Egészségügyi és szociális ágazatban: nővér, házi betegápoló

A keresett szakmák listájából jól látszik, hogy elsősorban a diplomások és szakmunkások iránt mutatkozik igény, de az alacsonyan fizetett, szakképesítést nem igénylő munkakörökben is várják a humán erőforrást. Annak ellenére, hogy az elvágyódás talán nálunk a legnagyobb egész Európát tekintve mégis az évi néhány tízezer külföldön munkát vállalóval a hazai mobilitás még nem nevezhető túl erősnek uniós szinten.

Adódik a kérdés, hogy miért jó nekünk, ha a magyar szakemberek külföldi munkavállalását ösztönözzük? Amennyiben az elkívánkozókat csupán a tanulás vágya éltetné, akkor 1-3 évnyi külföldi munkavállalás során megszerzett nyelvtudás, munkatapasztalat, munkamorál, know-how itthon kamatoztatva komoly tőkét jelenthetne, mely nagyban hozzájárulhat az ország fejlődéséhez. Viszont, ha a hazánk iránti lojalitást nem feltételezzük ilyen erősnek, akkor inkább menekülésként értelmezhetjük a tapasztalható folyamatokat. Aki teheti az a jobb kereseti lehetőségek, a gazdasági, politikai környezet és az életkörülmények miatt változtatná meg lakhelyét.

Az Európai mobilitási programok hazánkra nézve talán kevésbé tűnnek kedvezőnek, hiszen a jól képzett munkaerő áramlik nyugatra, viszont a magyar lehetőségekért nem állnak sorba a német, holland, angol szakemberek. Az évente Magyarországra irányuló munkaerő tekintetében Románia vezet 25.000 fővel, majd Szlovákia következik 18.000-el, de nem feledkezhetünk meg a számottevő ukrán munkavállalóról sem. Éppen ezért joggal merülhet fel kétkedés azt illetően, hogy az Európai Bizottság által kezdeményezett mobilitás ösztönzés ugyanolyan mértékben szolgálja-e az összes tagállam érdekét. Magyar forrásokból finanszírozott külföldön termelő szakembereket képezni nem tűnik túl kifizetődőnek.

Ettől függetlenül azonban, ha a munkavállalók szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, pozitív fejlődésről számolhatunk be, mely az unión belüli mobilitás gátjainak fokozatos megszüntetésével magyarázható. Kellő ambícióval, megfelelő szintű szakmai- és nyelvtudással bárki megtalálhatja számításait Európa egy másik országában. Mindehhez pedig államilag támogatott segítséget kapunk az EURES tanácsadói hálózatától és ismereteinket bővíthetjük a Mobilitási Program keretében szervezett rendezvényeken gyűjtött tapasztalatokkal.