Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A projekt technológiai és közösségi szempontból is példaértékű lehet akár a hazai oktatási intézmények számára is, ugyanis a legtöbb probléma a mi egyetemeinken is tettenérhető, és a megoldás leginkább nem is a lemondásról, inkább a pazarlás megszüntetéséről, méginkább csupán a csökkentéséről szól.
Például 34 millió forintnyi költséget sikerült azzal zseniális húzással megtakarítani, hogy a kémiai laboratóriumban a gázfejlesztő berendezést nem 24 órában működtetik, csupán akkor, amikor szükség van rá. Bár ilyesmi Magyarországon ritkán fordulhat elő, ennek sokkal inkább a berendezések hiánya, mint a helyes gondolkodás lehet az oka.
Újabb 13 millió forint megtakarítást okoz az a döntés, hogy az egyetem szerverparkját áthelyezik egy közeli szolgáltató adatparkjába.
A hűtő, fűtő és szellőztető berendezések teljesítményének éjszakai csökkentésével, a közös helységek mozgásérzékelős villanykapcsolóval történő felszerelésével, és az irodai világítás éjszakai lekapcsolásával újabb jelentős összeg spórolható meg. Csak úgy, mint azzal, hogy télen nem fűtik fel annyira az épületeket, hogy rövidnadrágban is lehessen dolgozni, nyáron viszont nem hűtik annyira, hogy öltönyben is kényelmes legyen.
A számunkra legfontosabb tanulságot azonban a közösségi elkötelezettséggel kapcsolatban vonta le Richard Robben, a Michigani Egyetem ügyvezetője:
„Kezdetben 2-3 százalék energiamegtakarítást szerettünk volna célként kitűzni, de észrevettük, hogy az emberek sokkal rugalmasabban állnak a kérdéshez, ha számottevő eredményt érhetnek el. Egyes épületeknél végül a cél eléri a 20 százalékos csökkentést is.”
Forrás: mlive.com
