Perugiában úgy érzi az ember, itt igazán a húszéveseké a világ. A Debrecen nagyságú és lélekszámú umbriai város kanyargós, szűk kis utcái és terei, kávézói, kisvendéglői, szórakozóhelyei éjjel-nappal huszonéves fiatalok bábeli zsibongásától hangosak. A képzőművészeti és építészeti csodákban gazdag kisvárosban még a szép számban idelátogató turistákat is alig lehet észrevenni a több mint 40 ezer hazai és külföldi egyetemista között. Utóbbiak háromnegyed része az 1300-as évek elején alapított Perugiai Egyetem 11 fakultása valamelyikének hallgatója, körülbelül 8 ezren az Universita per Stranierin (Külföldiek Egyeteme) tanulják az olasz nyelvet és kultúrát, a többiek a televíziós és rádiós újságíróképzőre, a Képzőművészeti Akadémiára, a Konzervatóriumba, illetve a gasztronómiai ismereteket oktató Ízek Akadémiájára járnak.
A több tízezres diáksereg persze nem csupán a város képét határozza meg, hanem a gazdaságát is. A helyiek többsége az itt tanuló fiatalokból él. Sok perugiai kiköltözött a lakásából, mert az egyik legjobb üzlet a szobakiadás. Nem is kell közvetítőirodához fordulni, úton-útfélen hirdetések virítanak: a városközpontban havi 500 eurót kérnek egy külön fürdőszobás-konyhás szobáért, néhány utcával odább - közös fürdővel, konyhával, rezsivel és internethasználattal - 230 euróért el lehet foglalni egy 8 négyzetméter körüli szobát. A kollégiumok olcsóbbak, de kevés a férőhely, ezért nagyon nehéz bejutni, kivéve talán a várostól távolabb eső diákszállókat.
A kávézók, kisvendéglők egymással versengve igyekeznek diáktanyává válni: akár naponta változó kedvezményekkel, különféle programokkal próbálják magukhoz láncolni a speciális közönséget. A tapasztaltabb diákok persze tudják, melyik nap hol olcsóbb a pizza, hol adnak ingyensört a spagettihez, mikor nem kell valahol fizetni egy programért, és ilyenkor - törzshely ide vagy oda - a pénztárcájukra hallgatnak.
Apropó pénztárca: sok diák vállal alkalmi munkát a városban, elsősorban a vendéglátóhelyeken dolgoznak napi néhány órát kisegítőként. Leszedik az asztalokat, mosogatnak, ruhatároskodnak, és ha itt beváltak, akkor már a pult mögé is beállhatnak kávét főzni, ki- és felszolgálni. Kedvelt pénzkereseti forrás a vendéglátóhelyeket, üzleteket reklámozó szórólapok osztogatása is. Az efféle munkákért, olasznak és külföldinek, 5 eurós órabért fizetnek - feketén, amit a HVG munkatársának tapasztalatai szerint a hatóságok nagyvonalúan elnéznek.
Hogy miért jó perugiai diáknak lenni, azt Dés Júlia - aki miután itthon elvégezte a szociológia szakot, tavaly novemberben iratkozott be az Universita per Stranierire - így foglalta össze: "Itt néhány hónap alatt többet tanultam a világról, az életről, az eltérő kultúrákról, mint egész eddigi életem során. Sokkal nyitottabbá, elfogadóbbá váltam."
Az angliai és a németroszági diákéletről a
hvg.hu Karrier rovatában
olvashattok.
