Mégsem szippantott be mindenkit a Facebook?

Az elmúlt évtized jobbára arról szólt, hogy nagy nevű és elismert társadalom-kutatók, valamint szociálpszichológusok kongatták a vészharangot az interneten szocializálódott, és a háló használatába beleszületett generáció fölött. Marc Prensky kanadai tudós alkotta meg például a "digitális benszülött" kifejzést - ők a ma 25 év alattiak. A teória szerint mindenki, aki ennél idősebb, már csak "digitális bevándorló" lehet, aki életének egy későbbi szakaszában ismerkedett meg a világhálóval, melynek ékes bizonyítékaként még ma is esetlenül mozog a hálón. Mégha ez az elképzelés részben meg is állja a helyét, ugyanakkor  nem kevés kutató hamis képet festett a tizen- huszonévesek millióiról azzal, hogy - néhány extrém esetet kiragadva - a net rabságában élő, az infosztrádán szinte kábítószeres bódulatban vágtató véglényekként mutatták be őket.

Gyógyírként a net generáció kezelésében tanácstalan szülők és pedagógusok számára egy-két elemző azt is megpedzette már, hogy ideje lenne a teljes iskolai anyagot átstrukturálni, mert a hagyományos pedagógiai módszerek a kor gyermekeinél már nem érik el a kívánt hatást. Az Spiegel cikke ezzel szemben olyan fiatalokat szólaltat meg, akik szervesen együtt élnek ugyan az internettel, de eszük ágában sincs lemondani hús-vér foglalatosságaikról.

"Sosem hagynám ki az edzést"

A cikkben szereplő 17 éves német gimnazista fiú egyértelművé teszi, hogy a kosárlabda sokkal fontosabb számára, mint bármi más. Rendszeresen jár edzésre és meccsekre, mindemellett pedig szivesen lóg a baráraival. "Ha valaki találkozni szeretne velem, már kapcsolom is ki a gépet és indulok" - mondja Jetlir, aki szabadidejében a csetelés mellett leginkább YouTube videókat néz.

Egy másik fiú a nap során szinte folyamatos kapcsolatban van 30-40 ismerősével, amelyhez javarészt - de nem kizárólag - az internetet használja. Állítása szerint reggel csetel egy keveset, délben szétküld pár sms-t, délután pedig leül, hogy a napi "Facebook órát" kipipálja. Ezután este még belefér valamennyi skype hívás is. Elmondásából kitűnik, hogy bár a háló életének nélkülözhetetlen kelléke, szinte kizárólag változatos kommunikációs csatornaként használja azt. Könnyű belátnunk, hogy a kortársakkal való folyamatos kapcsolattartásnak és beszélgetésnek mindig kiemelt szerepe volt a fiatalok életében, a net generáció számára éppen csak a mód változott meg. (Igaz, ami igaz: összehasonlíthatatlanul könnyebb lett.)

Távol állnak a szakértelemtől

A legfrissebb kutatások még egy dolgot egyértelművé tettek a fiatalok nethasználatát illetően. Még a legmegátalkodotabb netezők sem nevezhetők szakértőnek, amennyiben a különféle netes alkalmazásokról, vagy akár az információ gyűjtésről van szó. "Az egyetlen dolog, amiben a fiataloknak előnyük van az idősebb generációkkal szemben, hogy nincsenek gátlásaik a digitális világot illetően" - mondja egy német középiskolai tanárnő, majd hozzáteszi: "De itt vége is a tudományuknak, hiszen hiába próbálnak ki mindent magától értetődő természetességgel, ha egyszerűen fogalmuk sincs róla, hogy az adott dolog hogyan működik. Az interneten is csak az válhat szakértővé, aki a való világ történéseivel tisztában van."

Egybehangzó tanári beszámolók szerint a gimnazisták többsége például nem tud rendszerezett és célravezető módon információt gyűjteni munkájához a neten. "Többségük úgy hiszi, mindent tud például a Google használatáról, de mikor konkrét feladatban kéne számot adniuk róla, leginkább felszinesen kattintgatnak, és ingerültek lesznek, hogy az óriási adathalmaz nem nyílik meg magától."

Ezekre a hiányosságokra egyébként a világ számos pontján kezdenek rájönni a tanárok, éppen ezért sok középiskolában már új tantárgyként került a tantervbe a "produktív net használat." Így fordulhat elő az a paradoxon(?) hogy mégis a digitális bevándorlók fogják internetezni tanítani a benszülötteket.

eduline