Nem sok jótékonysági szervezet mondhatja el magáról, hogy a kórházi foglalkozásokon idegen nyelveket is tanít a gyerekeknek. Az Amigos a gyerekekért Alapítvány egyetemista önkéntesei éppen ettől különlegesek.
„Egy jó Amigo mindenképpen magabiztos, segítőkész, ott van a gyerekekért. Ha megígérte, akkor ott van, és nem mondja le a bevetését. Sőt, inkább egy baráti kávézást mond le azért, hogy elmehessen a gyerekekhez segíteni, és hogy jobbá tegye a mindennapjaikat”
fogalmazott nemrég a Szegedi Televíziónak az Amigos a gyerekekért alapítvány egyik fiatal önkéntese, Deveccseri Nóra.
Az egyetemistákból álló Amigos a gyerekekért Alapítvány önkéntesei nemcsak társasjátékkal, kézműves foglalkozásokkal vagy beszélgetésekkel segítik a kórházban fekvő gyerekeket, hanem játékos formában idegen nyelveket is tanítanak nekik. Ez az, ami megkülönbözteti a szervezetet a legtöbb hasonló kezdeményezéstől: a cél nemcsak a közös időtöltés, hanem az is, hogy a gyerekek a gyógyulás ideje alatt is új élményekkel és tudással gazdagodjanak.
Szegeden például egy 40 fős csapat járja a gyermekklinika osztályait, munkájuknak, valamint elkötelezettségüknek köszönhetően pedig tavaly közel 300 foglalkozást tartottak, amivel legalább 400 beteg kisgyerek kórházi tartózkodását tették könnyebbé.
Az önkéntesek számára az egyik legnagyobb kihívást a daganatos megbetegedéssel küzdő gyerekek látogatása jelenti. Mivel a páciensek itt hosszú heteket is eltöltenek, nem ritka, hogy az alapítvány dolgozói egy gyerekkel többször is találkoznak. Az itt kezelt gyerekek nem mindig mosolygósok és felszabadultak, így az önkéntesek számára mindig hatalmas öröm, amikor látják, hogy szívesen játszanak velük.
Az alapítvány azonban nemcsak a kórházi látogatásokkal segíti a gyerekeket. Mivel egyelőre nem tudnak minden magyarországi kórházban jelen lenni, több olyan programot is elindítottak, amelyekkel az ország más részein élő gyerekeket is elérik.
A budapesti Taléta Tanoda önkéntesei szerint a mélyszegénységben élő gyerekek támogatása nemcsak tanulási kérdés: a családok mindennapi segítsége nélkül nincs esély a kitörésre. A működésüket azonban teljes egészében civilek tartják fenn.
Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint a belső továbbképzéseket úgy kellene megszervezni, hogy azok ne jelentsenek újabb, a rendes munkavégzésen felüli többletterhet a pedagógusoknak.
@eduline.hu Mehringer Marci megosztotta a véleményét, tapasztalatait az oktatásról @Mehringer #mehringer #eduline #magyar #fy #magyartiktok ♬ eredeti hang - eduline.hu
Brassói Sándor lemondása úgy tűnik már meg is van, ki tölti majd be az Oktatási Hivatal vezetői pozícióját.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.
