Az ötvenes évek elején a gazdasági nehézségek, az életkörülmények romlása, a politikai szabadság hiánya, valamint a szovjet befolyás egyre inkább feszültséget szült a magyar társadalomban. Elsőként az fiatalok fogalmazták meg a követeléseiket.
1956 októberében a szegedi egyetem hallgatói megalapították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ). Példájukat hamar más egyetemek is követték. Októberben 22-én a budapesti Műszaki Egyetem MEFESZ-szervezete 16 pontban megfogalmazta az egyetemi ifjúság követeléseit, amiben a törvénytelenségeket elkövető vezetők megbüntetését, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését, szabad választásokat és a szovjet csapatok távozását akarták. Gazdasági követeléseik között pedig szerepelt a bérek emelése, a tervgazdaság átalakítása és a beszolgáltatási rendszer felülvizsgálata.
Október 23-án a diákok úgy döntöttek, békés tüntetést szerveznek Budapesten, hogy nyilvánosan is bemutassák követeléseiket. Délután 3 órakor a tüntetők a Petőfi-szobornál gyülekeztek, ahol Sinkovits Imre színművész elszavalta a Nemzeti dalt. Ezután a budai oldalon álló Bem-szoborhoz vonultak. Ideérkeztek a műegyetemisták is.
A demonstráció egyik meghatározó momentuma a magyar zászlók átalakítása volt. A tüntetők – akikhez egyre több járókelő csatlakozott, köztük a budapesti munkásság is – kivágták a zászlóból a kommunista címert, így létrehozva a híres „lyukas zászlót”. Ez a gesztus szimbolizálta a rendszerrel való teljes szakítást, és egyértelművé tette, hogy nem csupán apró reformokat követelnek, hanem gyökeres változást.
Egy másik fontos pillanata volt a napnak, hogy miután a tömeg a Kossuth téren Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelte, a Dózsa György útra vonulva este fél tízkor ledöntötte a Sztálin-szobrot, amely addig a kommunista uralom szimbóluma volt Budapesten.
A diákok követelései között szerepelt az is, hogy a rádió közvetítse a 16 pontot az egész országnak. Ezért többen a Magyar Rádió épületéhez vonultak. Az akciójuk végül sikertelen volt, este nyolckor Gerő Ernő pártfőtitkár beszéde hangzott el, amelyben csőcseléknek és nacionalistáknak nevezte, és megtorlással fenyegette a tüntetőket, de ez csak olaj volt a tűzre.
A feldühödött és egyre növekvő tömeget az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) akadályozta meg az épületbe való bejutásban. Azonban a beszédet követően sem akart oszlani a sokaság. Közülük sokan már különböző jelszavakat skandáltak, az AVH pedig válaszul végül belelőtt a tömegbe. Addigra már a fiatalok is szereztek maguknak fegyvereket, így a békés tüntetés végül erőszakos fordulatot vett. Hajnalra pedig a rádió az ostromlók kezére került.
A forradalom egyes részleteinek felvételeit színezett változatban is meg tudjátok nézni:
Ha pedig a munkaszüneti napot pihenéssel szeretnétek tölteni, alábbi cikkünkben találtok pár ingyenes programötletet:
