Amikor a diák mer kérdezni. Már a kilencedikesek/elsősök is nyugodtan felteszik a kérdéseiket, mert ráébredtek arra, hogy kérdezni jó dolog.
Csodával határos módon mindenki beér a nulladik óra elejére.
Pedig hétfő van.
Amikor (ilyen még nem volt) egy óra alatt véget ér a szülői értekezlet. Pedig öt dologban is dönteniük kellett a szülőknek, máskor ez két-három órás vitába szokott torkollni.
Amikor a szülő nemcsak a gyerek, hanem a tanár álláspontját is hajlandó meghallgatni, sőt meg is érti az érveket.
Van, ami nem számít a pedagógusminősítéskor, pedig a tanárok egy része valódi szuperképességekkel rendelkezik. Tényleg: van, amikor beszélniük kell, újra és újra elmagyarázva ugyanazt a tananyagrészt. Aztán van, amikor hallgatniuk kell, és zömüknek ez is megy.
A diákok elsőre megértik a tananyagot,
és még a témazáró dolgozat is jól sikerül.
Egy olyan tízperces szünet, amikor senki, de senki nem tesz fel kérdéseket, senki nem próbál rábeszélni a témazáró elhalasztására.
Amikor a végzős osztályból mindenkit felvesznek arra az egyetemre/főiskolára, ahová be szeretett volna kerülni.
Amikor a tíz éve elballagott osztály egyik (volt) diákja megállít az utca közepén, és láthatóan örömet okoz neki a találkozás.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
