szerző:
Tóth Alexandra
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A szülőknek már csak most péntek (január 15.) éjfélig van idejük leadni a tankötelezettség halasztásával kapcsolatos kérelmet, ha nem szeretnék hogy a gyerekük hatévesen menjen iskolába. Az indoklásokkal, illetve a kérelmekkel kapcsolatban azonban még mindig sok a kérdés.

Egy 2019-es törvénymódosítás elvette a szülőktől és óvodáktól a jogot, hogy maguk döntsenek arról, még egy évet az óvodában tartják a hatéveseket. Ezt a jogkört a gyerekeket csak papírok alapján ismerő Oktatási Hivatal kapta meg, amely – egyes esetekben a pedagógiai szakszolgálat véleménye alapján – dönt a szülői kérvényekről. Így jogosan merül fel a kérdés, milyen következményei lehetnek annak, ha valaki túl korán – még "éretlenül" – kerül be az iskolapadba? Verba Attilánéval, a Pedagógusok Szakszervezetének Óvodapedagógiai Tagozatának elnökével beszélgettünk.

Eduline: A szülőknek most péntek (január 15.) éjfélig le is kell adniuk az indoklásokat – pontosabban a tankötelezettség halasztásával kapcsolatos kérelmet –, ha szeretnék, hogy gyermekük még egy évig az óvodában maradhasson. De mégis honnan tudhatják, hogy a gyerek már iskolaérett? Van erre egyáltalán valamilyen segédlet?

Verba Attiláné: Először is el kell mondani, hogy ha valaki éretlenül megy iskolába – tehát nem rendelkezik azokkal a szociális, értelmi, kommunikációs és testi képességekkel, amelyek szükségesek az első osztály megkezdéséhez –, akkor már eleve hatalmas hátránnyal indul, ami idővel tovább nőhet. Hiszen, ha már az elején sem tudja felvenni a ritmust, akkor lemarad, és ez kudarcélmények sorozatát okozza. Ennek pedig további következménye lehet, hogy a diák nem fog szeretni iskolába járni, de akár a többiek is elfordulhatnak tőle, mivel nem tud úgy haladni, ahogy ők.

Jó esetben az óvoda és a szülő kiscsoporttól kezdve rendszeresen beszélget egymással, így a problémák nem most derülnek ki, hanem sokkal korábban

– már akkor lehet segítséget kérni a szakemberektől. Ha ezekre eddig mégsem kerülne sor, akkor iskolába lépés előtt mindenképpen fény derül a hiányosságokra, mivel a pedagógiai szakszolgálatok minden ötéves érettségét felmérik, az eredményekről pedig a szülőket is tájékoztatják. Ezek után már úgy lehet megkezdeni a nagycsoportot, hogy az óvodapedagógusokkal, szakemberekkel és fejlesztő pedagógusokkal együttműködve a lehető legjobban felkészítsék a gyerekeket az iskolára.

E.: Tavaly az Oktatási Hivatalhoz közel 11 ezer kérelem érkezett, ezeknek a 89 százalékát (9775-öt) el is fogadták. Mindössze 22 esetben fordultak bírósághoz a szülők azért, mert az OH nem adott engedélyt arra, hogy a gyerekük még egy évet az óvodában tölthessen. Idén is ilyesmi arányokra számíthatunk?

V. A.: Így van. A múlt évben azt vettem észre, hogy az óvodapedagógusok is kicsit óvatosabbak voltak, nem mindenhol adtak pedagógiai jellemzést. Úgy gondolták, ezt úgysem veszik figyelembe a döntésnél, inkább azt nézik, amit a szülő, illetve a pedagógiai szakszolgálat megfogalmaz. Igaz, hogy a törvény szerint az Oktatási Hivatal ezt nem köteles figyelembe venni, de ha a szülő feltölti, nem hinném, hogy ne olvasnák el. Ez számukra is egy támpont, hiszen ők is tudják, hogy a kisgyermeket az az óvodapedagógus ismeri a legjobban, akihez három évig járt.

E.: Ezen kívül milyen papírok vannak, amelyeket mindenképpen érdemes lehet feltölteni?

V. A.: A logopédiai fejlesztéstől kezdve az iskolaérettségi fejlesztésen át egészen a beszédértésről készült vizsgálatok papírjaiig mindent érdemes leadni. Azt tapasztalom, hogy ezeket is elolvassák és figyelembe veszik a döntés előtt. Illetve úgy gondolom, az óvodáknak és az óvodapedagógusoknak is segíteniük kell a szülőknek, hogy olyan indokokat fogalmazhassanak meg a tankötelezettség halasztásával kapcsolatban, amelyeket komolyan vesznek a hivatalnál. Találkoztam már ugyanis olyannal, amikor a szülő azt írta be az indoklásba: azért nem szeretné még a gyermekét iskolába engedni, mert a következő évben lesz egy jó tanító néni és hozzá szeretnének járni. Sokszor az is előfordul, hogy a szülők a gyerek barátaira hivatkoznak, akik még óvodások, így az egy éves halasztással együtt kezdhetnék majd az iskolát. Ezeket az indokokat persze az Oktatási Hivatalnál abszolút figyelmen kívül hagyják.

©

E.: Ha viszont egyből minden - vagy a legtöbb - kérelmet elfogadnak, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem volt jó a korábbi rendszer, miért kellett központosítani az iskolaérettségi vizsgálatokat?

V. A.: Erre én is nagyon szeretnék választ kapni.

A hivatalos fórumok információi szerint sok óvoda visszaélt a halasztás lehetőségével, és szándékosan tartottak vissza olyan kisgyerekeket, akiknél ez nem volt indokolt – tehát már alkalmasak lettek volna arra, hogy megkezdjék az első osztályt –, mindezt azért, hogy fenntartsák a létszámot az intézményekben.

Ezzel erősen vitatkozom, mivel az óvodapedagógusnak nem érdeke, hogy egy érett gyereket visszatartson az iskolától, ahol tovább tudna fejlődni. Nem tudok olyan óvodáról, ahol ez előfordult volna, de ha mégis, szerintem elég lett volna azokban az intézményekben és helyeken kivizsgálni a panaszt, ahol felmerült, és ha teljes mértékben beigazolódik, ott alkalmazni valamilyen szankciót. Ennek viszont így nagyon rossz üzenete van, hogy a legtöbb óvodában jól működő rendszert megváltoztatták, sőt, a kisgyermekeken csattan az ostor.

E.: A pedagógiai szakszolgálatok tavaly teljesen leterheltek voltak a hirtelen – sokszor az utolsó pillanatban – bezúduló előzetes felmérések miatt, később pedig az OH továbbküldött vizsgálatai miatt. Bár már jó ideje tudják a szülők, hogy a tavalyi rendszer lesz 2021-ben is, mégis úgy tűnik, nem siették el a papírok beszerzését. Mit tapasztal, mennyire terheli le ez most a szakszolgálatokat, óvodapedagógusokat ebben az amúgy sem hagyományos időszakban?

V. A.: A pedagógia szakszolgálatok mindig leterheltek voltak, de sajnos az utóbbi tíz évben egyre több az olyan kisgyerek, akivel külön kell foglalkozni, akinek szüksége van a szakszolgálatosok fejlesztésére is az óvodai fejlesztések mellett. Azt gondolom, hogy most már jobban látjuk mi is és a szakszolgálat is, hogy ezt az egészet hogyan kell ütemezni. Tavaly még nagyon új volt a dolog, most már sokkal felkészültebbek vagyunk – idén például voltak olyan gyerekek, akiket év közben küldtünk el szakszolgálati vizsgálatra és már akkor megkapták a papírjukat a halasztásról, így nekik most külön nem is kell kérelmet leadniuk az Oktatási Hivatalnak.

A koronavírus-járvány valóban mindenhol megnehezítette a munkát, de ehhez képest mindenkinek sikerült helytállnia. A szakszolgálati vizsgálatok most is személyesen zajlanak, viszont a foglalkozásokon csak az egy csoportba járó kisgyerekek vesznek részt, így nem keverednek másokkal.

E.: Ha valaki mégis korán kerülne az iskolába, akkor hogyan tudnak segíteni a tanárok, illetve a szülők a felzárkóztatásban? Lehetséges-e egyáltalán, hogy a tanárok az órákon (vagy azokon kívül) ezzel is foglalkozzanak?

V. A.: A magas osztálylétszámok miatt sajnos az órákon kevésbé van arra lehetőség, hogy egy-egy kisgyerekkel külön foglalkozzanak, vagy jobban rá figyeljenek. Persze a tanítók megteszik a lehetetlen is, de ezt sem vihetik túlzásba, hiszen akkor lemaradnának a tananyaggal, illetve a többiektől vennék el az értékes időt. Azt nem tudom, hogy az órákon kívül van-e még kapacitás erre, hiszen a tanárok is reggeltől délutánig az iskolában vannak.

A szülővel pedig - úgy gondolom - inkább hétvégén van lehetőség gyakorlásra. De azt javaslom, hogy erről mindenképpen beszéljenek a tanítóval, ő mit javasol, tud-e esetleg a gyereknek plusz feladatot adni, amellyel felzárkózhat. Sokszor azt tapasztalom, hogy a beszédértéssel is gondok vannak, és egyszerre csak egy feladatra tudnak koncentrálni, az iskolában viszont sajnos nincs arra idő, hogy még ezeket a képességeket is fejlesszék.

Ezért kell szinte optimális készségekkel, képességekkel iskolába menni, mert fel kell venni az ottani tempót.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!