A koronavírus-veszély olyan különleges helyzet, amelyhez mindannyiunknak alkalmazkodnunk kell. "Most mindenkinek megvan a maga feladata. A szülőé például az, hogy állandó támogatást adjon a gyermekének. Az otthon tanuló gyermeke mellett a szülőnek persze most egy olyan világban is jelen kell lennie, amihez nem ért, mert amúgy nem az ő dolga lenne. Bármi is történjen, tudatosítani kell: a tanítás most is a pedagógusok feladata" - mondta az Indexnek adott interjújában.

A pszichológus szerint a szülőnek most figyelnie kell arra, hogy a frusztrációját ne otthon élje ki. Különösen, ha home officeban dolgoznak, de közben naponta ötször gondoskodnak a gyermekek étkezéséről, és emellett még az otthoni tanulásban is segíteniük kell. Ebben a helyzetben a pedagógusok és a szülők is gyakran erejükön felül teljesítenek.

Azonban úgy gondolja, az iskolabezárások szorongás és félelem követte volna, ennek helyébe most a frusztráció lépett. "Pszichológusként azt mondom, ez még mindig a jobbik eset, mert a frusztrációval könnyebb megküzdeni" - tette hozzá.

Az átállásról azt monda, a pedagógusok hihetetlen energiával igyekeznek a kihívásnak megfelelni, ugyanakkor nagyon sok múlik azon, hogy a család milyen segítséget tud adni ehhez. Ha például csak egy laptop van, azon hogyan tud megosztozni az otthon dolgozó szülő és a gyermek vagy a gyermekek - emelte ki, hozzátéve: azonban nem csak az eszközökön, hanem azon is sok múlik, hogy a szülőnek milyen digitális kompetenciái vannak.

Arról is beszélt, hogy a gyermekek számára kiderülhet, hogy a digitális bennszülöttség önmagában még nem elég. Szerinte bár sokan kiválóan tudják kezelni a kütyüket, be kell látniuk, hogy szaktudása a pedagógusoknak van. A pedagógus oldaláról pedig úgy néz ki ez az egész, hogy hirtelen szakadt rá minden, de a muszáj nagy úr. "Mindenki mindenféle rendszerrel próbálkozik most. Idő kell ahhoz, hogy felkészüljünk. A pedagógus szakmai jártassága, alkalmassága a kulcs, a digitális világ megismerhető, tanulható" - mondta az interjúban.

A hátrányos helyzetű diákokat is kiemelte, szerinte először ezt a problémát kell enyhíteni. Úgy gondolja, itt volna az ideje a mobilok rehabilitálásának az oktatásban. Ezeket ugyanis eddig sokan inkább üldözték és elzárták az iskolákban. De bíztatónak tartja, hogy rengeteg okostelefon-használó van a hátrányos helyzetű csoportok körében is.

De mi marad a vészhelyzet után?

A módszertannal meglehetősen sok problémát lát, mivel a módszertani jártasság a pedagógustársadalmon belül nagy szórást mutat - mondta el a pszichológus. "A tanítóképzésben például a módszertani felkészítés rendkívül korszerű, bár a digitális területen ott is vannak elmaradások. A középiskolai tanároknál sokkal vegyesebb a kép. Sok tanár még ma is azt gondolja, hogy a középiskolában elég, ha kiáll, és „leadja az anyagot".

"Mi lenne, ha kiűznénk a szótárunkból a számonkérés kifejezést?"

- tette fel a kérdést a jövőbeli számonkérésekkel kapcsolatban. Szerinte ugyanis vannak olyan módszerek bőven, amelyekkel lehet ellenőrizni és értékelni egy ember munkáját például egy munkahelyen. Az értékelésnek sokféle módja van, s ezt a lehetőségek, beleértve az eszközöket is, egyaránt meghatározzák. Kiemelte, a pedagógusok többségének megvan ez a tudása.

"Ebben az értékelési rendszerben most végre elmozdulhatunk a PISA-típusú feladatok felé, ahol nem a lexikális tudást, hanem a tudás használatát mérjük fel"

- mondta. Ezek a tapasztalatok beépülhetnek a módosított Nemzeti alaptanterv egyik újdonságába, a harmadik évfolyamtól belépő digitális kultúra nevű új tantárgyba - fűzte hozzá a szekértő.