Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A tanuljunktanulni.hu összegyűjtötte, melyek a leggyakoribb kifogások.
1. Mindig találok magamnak valamilyen halaszthatatlan feladatot.
Ismerős? Mindig van egy adag mosás, vasalnivaló, egy jó film. Jut eszembe, le kell vinni a kutyát sétálni, és amúgy sem fog a ceruza rendesen.
2. Csak ezt az egy filmet/műsort/oldalt/játékot nézem meg/hallgatom meg/olvasom el/játszom le, és utána tuti, hogy nekiállok tanulni.
3. Ahányszor leülök tanulni, mindig rájövök, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok...
Jellemző. Ha behozod a rágcsát vagy az elkészített fogást, akkor meg teljes odafigyeléssel fogyasztod el, evés után pedig mindig kell egy kicsit aludni.
4. Csak akkor tudok tanulni, ha valaki segít nekem – ezért addig nem is kezdem el a tanulást, amíg nem találok valakit, aki ráér segíteni.
Kollektív szenvedés. Sokkal könnyebb, ha más is van melletted, illetve ha valaki figyel rád, és nem hagyja, hogy félbehagyd a tanulást.
5. Én olyan ügyetlen vagyok, és amúgy is le vagyok maradva, és úgysem fog sikerülni… nem is érdemes tanulnom.
+1 Rossz a kedvem, fáradtnak érzem magam – majd holnap tanulok.
A legjobb kifogás mind közül. Nincs is értelme miről beszélni.
