„Négyezer szó volt a felső határ, ami nagy gond volt, mert végig azt éreztem, hogy bár vannak fejezetcsíráim, amelyek egy szakdolgozatban vagy egy disszertációban nagyon jók lennének, de itt egyszerűen nincs hely kibontani a témákat, és csak a felszínt kapargatom. Azt gondoltam, nem is fogadják majd túl jól az esszémet” – mondja Csákány Olivér, a veszprémi Lovassy László Gimnázium végzőse és a Milestone Intézet senior programjának diákja. Tévedett: idén ő nyerte az egyik legrangosabb oxfordi esszéversenyt, a Mary Renault-díjat.

Az Egyesült Királyság legjobb egyetemeinek esszéversenyei kifejezetten népszerűek a brit diákok körében – van olyan középiskolásoknak szóló oldal, amely „egyenes út az egyetemre” felkiáltással listázza a versenyeket –, az viszont kifejezetten ritkán fordul elő, hogy nem valamelyik brit iskola diákja szerzi meg az első helyet. A Mary Renault-versenyt az oxfordi, 1886 óta működő St. Hugh’s College hirdeti meg 16-18 éves diákoknak, a névadó az itthon kevésbé ismert, angol nyelvterületen viszont kifejezetten népszerű Mary Renault írónő, aki leginkább az antik Görögországban játszódó történelmi regényeiről vált híressé – na meg arról, hogy John F. Kennedy elnök egyszer azt mondta, ő a kedvenc szerzője. Renault az 1920-as években maga is a St. Hugh’s hallgatója volt, a verseny témája az írónő regényeihez kapcsolódva a klasszikus antikvitás kultúrája és annak fogadtatása, recepciója.

„Választanom kellett az antik világból egy témát, ami lehetett politikai, történelmi, filozófiai vagy irodalmi, és annak a recepcióját kellett vizsgálni. Elég hamar elkezdtem dolgozni az esszén, de mivel nagyon sokat olvastam a témámról, magát a szöveget csak néhány héttel a határidő előtt kezdtem írni” – mondja Csákány Olivér, akinek az esszéje olyan témával foglalkozik, ami nemhogy gimnazistáknak, de még bölcsészhallgatóknak is feladná a leckét: Theokritosz 19-20. századi fogadtatásával foglalkozik a viktoriánus kor uráni költészetében, főként Edward Cracroft Lefroy „Echoes from Theocritus” című szonettciklusában. A veszprémi gimnazista az első helyet szerezte meg, a második egy szingapúri középiskolás lett, a harmadik helyen pedig két brit diák osztozott.

A Mary Renault-esszéversenyre a világ bármely pontjáról lehet jelentkezni, az angol és nem angol anyanyelvű indulók ugyanabban a mezőnyben indulnak. Az első helyet rendszerint brit középiskolások vagy brit nemzetközi iskolák diákjai szerzik meg – magyar nyertes eddig nem volt.

Négy nyelven

Csákány Olivér nyelvi problémával nem küzdött: a Lovassy angol tagozatára jár, tavaly a második helyet szerezte meg az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, idén is szeretne OKTV-zni, de most latinból és irodalomból. „Általános iskolásként azt gondoltam, hogy gépészmérnök leszek vagy valami hasonló, de aztán nagyon megragadott a nyelv. A gimiben németet és franciát kezdtem tanulni, és a francia akkora szerelem lett, hogy most tettem belőle egy nemzetközi C2-es nyelvvizsgát. Később jött az ötlet, hogy meg szeretném tudni, miből fejlődött ki a francia, ezért latinul kezdtem tanulni. Nagyon szeretem a nyelveket, de a kultúrtörténet korábban nem fogott meg, a latinban azonban a nyelv és a kultúra között szerves kapcsolat van. Elkezdett érdekelni a filozófia, a történelem és az irodalom is” – meséli, hozzátéve: latinból is megszerezte a C1-es nyelvvizsgát, most pedig oroszul tanul, még ebben a tanévben nekifutna a felsőfokú nyelvvizsgának.

„Ez inkább önálló munka. Az elején magántanárral tanulom a nyelveket, aztán egyedül, és a nyelvvizsga előtt újra magántanárral. Az oroszt például az iskolában kezdtem el. Van egy tanárnő, aki szakkört tart oroszból, ami jó indítás volt, megszerettette velem a nyelvet, de aztán magamtól tanultam tovább. A digitális oktatás idején egyszerűbb volt, mert csak néhány óránk volt, azon kívül azzal töltöttem az időmet, amivel akartam” – válaszol arra a kérdésre, hogyan és mikor tanul nyelveket. A gimnazista nemrég franciát kezdett tanítani középiskolásoknak, ingyen – azt mondja, ez neki is segít jobban átlátni a nyelvtani formákat, felfrissíteni a szókincsét. „Korábban céltudatosan tanultam a nyelvet, mostanában a franciatanulásom inkább abból áll, hogy francia nyelvű könyveket olvasok, francia nyelven nézek filmeket” – teszi hozzá.

Cambridge, Sorbonne vagy más

A veszprémi gimnazista továbbtanulás előtt áll. „Eddig úgy terveztem, hogy mindenképpen Nagy-Britanniában tanulok majd, de a Brexit miatt nagyon megemelkedtek a tandíjak. Így is megjelöltem több egyetemet, ha esetleg ösztöndíjat kapnék vagy a Stipendium Peregrinum ösztöndíjjal utazhatnék ki, oda mennék. Leginkább a Cambridge érné meg” – meséli, hozzátéve, hogy egy jó ösztöndíj-lehetőséggel akár az Egyesült Államok is szóba jöhet.

És ott van persze Franciaország is, ahova eredetileg csak mesterszakra jelentkezett volna, de most úgy gondolja, a Sorbonne az alapképzéshez is jó választás lehet, és Hollandia is ott van az esélyes célországok között. „Persze, mindenképpen beadom a jelentkezésemet az ELTE-re” – válaszolja arra a kérdésre, magyar egyetemre is felvételizik-e. Klasszika filológiát szeretne hallgatni, Franciaországban és Magyarországon is ezt a szakot választaná, az Egyesült Királyságban pedig a modern nyelvek képzést, azon belül a franciát, és ahhoz párosítaná a klasszika filológiát. A kutatás és a tanítás is vonzza, egyetemi oktatóként vagy akár középiskolai tanárként is el tudja képzelni magát. Azt mondja, akár itthon is, „jó dolog világot látni, de van bennem egy olyan érzés, hogy szeretnék visszajönni Magyarországra”.