Nem is olyan rég még Angliában is az volt a divat, hogy a tanuló egy köszönő kártyával, netán egy szép rajzzal vagy egy csokor virággal köszönte meg az osztályfőnök fáradalmait. Aztán jöttek a szülői munkaközösség aktív tagjai és felmerült, hogy elég lenne a tanároknak egyetlen ajándék amelyet mindenki nevében nyújtanak át. Ebből az ötletből hamar szokás lett, és mostanság alap dolog, hogy a szülőktől egy hónappal a sulizárás előtt pénzt kérnek a tanároknak szóló év végi ajándékokra. És itt kezdődik a probléma, amelyet a Times is feszeget, mert az egy főre jutó összeg amellyel be kell szállni a közösbe évről évre magasabb, és visszakozni sem lehet, mert komoly elvárások alakultnak ki a szokás körül, aminek esetleg kiközösítés a vége. Na de vajon ki dönti el, hogy kinek, mit és mennyiért vásároljunk?
A blogbejegyzésre reagáló anyukák válaszaiból az derül ki, hogy az egész év végi ajándékozás-rohamot csak egy újabb nyomasztó problémának élik meg, aminek nem nagyon örül a tanáron (és esetleg a bevágódásért küzdő szülőn) kívül senki sem. Manapság az átlag összeg, amelyet egy szülő fizet, körülbelül 10 font (3200 forint), de a Times blogban voltak olyanok, akik 20 fontot jelöltek meg általános összegnek. Úgy tűnik minél idősebb a diák annál nagyobb ez a tarifa. Az összeg egy tanulóra értendő, így ahány gyerek van a családban, annyiszor 10 fontot kell kiperkálnia a szülőknek. Az általános meglátás, hogy - mint már említettük - a diákot diszkrimináció éri ha nem fizet, és ha a tanuló (a szülő unszolására) mégis a saját ajándéka mellett dönt, akkor is ildomos ezt az összeget a közösbe bedobni.
Érdemes innentők számolni egy kicsit. Vegyünk egy közép összeget, ez legyen 15 font, harminc tanulóval számolva az ajándék összege 450 font (150 000 Ft), amiből az osztályfőnök és a helyettese részesül nagyjából 350-100 alapon. A mai trendek szerint az alap egy Selfridges, John Lewis vagy House of Fraiser (elegáns áruházak) utalvány, de a The Times mini közvélemény kutatásából az derül ki, hogy sokan vacsorameghívást finanszíroznak a tanárnak egy kisebb összegű ajándékutalvánnyal kiegészítve.
Az összeg elég magas ahhoz, hogy méltán túlzásnak nevezzük és sokszor már a tanár maga is kényelmetlenül érzi magát. Ennek ellenére a blogból úgy tűnik hogy az összeg évről évre feljebb kúszik, ráadásul azoknak a száma is nő, akiket az ügybuzgó szülők szerint meg kell ajándékozni. Most már nem csak az osztályfőnök és a tanársegéd kap ajándékot, de a suli konyha személyzete és a könyvtáros is. Nem csoda, hogy a legtöbb angol szülő nosztalgiával tekint azokra az időkre amikor még egy csokor virággal is köszönetet lehetett mondani az éves munkáért.
A jelenség pedig a magyar iskolákban is erősödő tendencia, ugyan még nem ilyen elvadult formában, de egyre inkább hasonló paraméterekkel (szívesen várjuk a hozzászólásokat). Meglehet, hogy nemsokára mi is a Gundel étterembe küldjük majd a tanárokat köszönetnyilvánításként, na de ha ez így lesz, akkor e sorok írója azonnal pályát változtat.
Krisztina O'Brien
London
