Szorongó, de boldog nebulók

Kövér vagyok. Nagy a fenekem. Vastag a derekam. Túl vékonyak a lábaim. Ismerős szavak ezek, amelyek nem csak a tinédzser és a felnőt korú nők és férfiak szájából hangozhatnak el. Egy felmérés szerint a 10 és 15 év közötti diákok 32%-ában erősebb az aggodalom a testével kapcsolatban, mint az attól való félelem, hogy esetleg bántják a társai.

  • Eduline

A felmérés során kiderült az is, hogy a gyerekek 49%-a aggódik a jövője miatt, és minden hatodik 10 és 15 év közötti gyerek rendszeresen iszik alkoholt. Mindössze a negyedük válaszolta azt, hogy sosem iszik, viszont 80%-uk elutasítja a drogokat. 44%-uk rosszul érzi magát az iskolai kötöttségek miatt. 2007-ben mindössze 30%-uk érzett hasonlóan.

Az étkezéssel is akadnak problémák. A gyerekek mindössze 23%-a vesz magához naponta öt adag zöldséget vagy gyümölcsöt, annak ellenére, hogy az iskolai étkeztetés megreformálása egyre fontosabb üggyé vált világszerte. Ráadásul mozogni sem szeretnek annyira, összesen 35%-uk sportol alkalmanként 30 percet, heti kétszer-háromszor. Az elkeserítő eredmények ellenére a diákok 69%-a boldognak érzi magát, és 95%-uknak van egy vagy több jó barátja.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógiai felelősség része annak felismerése is, ha valaki nem kérdez, mégis segítségre szorul”

Egy dániai SOSU-órán, egy prezentáció közben szembesültem azzal, hogy a kooperáció és a kollaboráció fogalmát mennyire eltérően értelmezhetjük. Pedagógusként régóta foglalkoztat ez a kérdés. Magyarországon tanítottam, tanulásszervezési módszereket alkalmaztam és pedagógusokat is képeztem. A kooperatív tanulás számomra nem egy divatos módszertani címke, amelyet utólag ragasztunk a csoportmunkára, hanem tudatosan felépített pedagógiai rendszer. Vélemény.

Közoktatás
Pukli István

„Az adományozás könnyen függőségi viszonyt alakíthat ki” – így segít a szegregátumban élő családoknak az Edison-díjas Bagázs

A két roma szegregátumban jelen lévő Bagázs Közhasznú Egyesület közel 150 önkéntessel, évente négyezer foglalkozással segíti a hátrányos helyzetű családokat, miközben az iskolákban, fesztiválokon és vállalatoknál is igyekszik érzékenyíteni, és eljuttatni minél több helyre az üzenetet, hogy nem mindenki indul ugyanonnan az életben.