Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Shutterstock
Dajgunak hívják azokat a kínaiakat, akik egy másik országban élnek, és magánszemélyként mindenféle, Kínában nem kapható dolgot árulnak az otthon maradtaknak. Ausztrália és Kína között ez a fajta kereskedelem egyre nagyobb üzlet.
A BBC riportjában bemutat egy 24 éves hallgatót, aki már két éve foglalkozik hasonlóval. Ő mindenféle speciális ausztrál terméket küld hazájába, ahol nagyjából 300 ügyféllel áll kapcsolatban. A vevőket a WeChat nevű applikáció segítségével szervezi be.
Ausztráliában nagyjából 40 ezer dajgu tevékenykedik, főleg diákok. Nem csak a menő, prémiumnak számító márkák kelendőek, de az olyan hétköznapi dolgok is, mint a babaétel. Utóbbi főleg 2008 óta népszerű, miután kínában sok gyerek meghalt, több százezer pedig megbetegedett a melaninnal fertőzött tápszertől. Azóta a tehetősebbek import termékeket keresnek a gyereküknek.
A riportban megszólaló másik diák társaival együtt már egy raktárat is bérel, annyi a megrendelés. Szerinte sokkal könnyebb munka ez suli mellett, mint mondjuk pincérkedni, és még jobban is hoz a konyhára. Napi néhány óra munkával így simán megkeresik a lakbérüket.
Diákmunkát kerestek? Itt nézzetek körül.
