Már az első mondatában ambiciózusan fogalmaz a 24 nagy-britanniai egyetemet összefogó Russell Group múlt héten kiadott dokumentuma. A szöveg szerint ugyanis a generatív (azaz szöveget, képet és hasonlókat létrehozni képes) mesterséges intelligencia (MI) etikus és felelős használata mellett azért kötelezik el magukat, hogy munkatársaik és hallgatóik vezető szerepet tölthessenek be egy MI-t használó világban.

A Cambridge-et, az Oxfordot, a Birminghamet és a Durhamot is magában foglaló csoport generatív MI-vel kapcsolatos irányelvei ugyanakkor nem túlzottan sok konkrétumot tartalmaznak, inkább egyfajta utat jelölnek ki, az MI-vel kapcsolatos tudatosságot, egyenlő hozzáférést hangsúlyozva az egyetemi felhasználásban. Ez már csak azért is lehet így, mert írják is, hogy egyetemenként és tudományterületenként változó, hogyan tudják ezeket alkalmazni és fontos ennek az autonómiának a megőrzése. Ám semmiképpen sem jelentéktelen az anyag, hiszen jól mutatja, hogy a világ vezető egyetemei közül sokan nem a tiltás irányába indulnak el, hanem előre menekülnek és igyekeznek értő módon bevonni az MI-t a saját világukba.

A Russell Group öt pontban foglalta össze a generatív MI-vel kapcsolatos alapelveit:

1. Az egyetemek támogatják a hallgatóikat és a munkatársaikat, hogy tudatosak legyenek az MI-vel kapcsolatban.
2. A munkatársaiknak megfelelő felszereléssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy segítse a diákokat a generatív MI hatékony és megfelelő használatában a tanuláshoz.
3. Az egyetemek oktatásukat és értékelési rendszerüket úgy alakítják, hogy az segítse az etikus MI-felhasználást, emellett támogatják az ahhoz való egyenlő hozzáférést.
4. Fenntartják az akadémiai szigort és integritást.
5. A technológia és annak oktatási felhasználásának fejlődésével megosztják a jó gyakorlataikat.

Félremagyaráz és kizsákmányol, de megbeszéljük

A dokumentum lényegében ennek az öt pontnak a kifejtése. Az MI-vel kapcsolatos tudatosság (AI-literacy) kapcsán hangsúlyozzák a generatív technológia korlátait és etikai kihívásait. Mint azt az adatvédelmi kérdést, hogy mit kezd a rendszer az általunk megadott információkkal a későbbiekben, a beletáplált emberi szövegekben rejlő előítéletek visszaadását, illetve ugyanebből eredően, hogy pontatlan, felszínes és elavult alapanyagokból is dolgozhat a rendszer.

Hangsúlyozzák, hogy ha fel is használjuk az így kinyert anyagokat, azok valóságtartalmának felelőssége már a mi vállunkat nyomja.

Megemlítik, hogy bár léteznek MI-etikai kódexek, ezek nem minden rendszerbe vannak beépítve és nem egyszerű ellenőrizni ezeket. Illetve természetesen kitérnek az MI egyik legforróbb területére, a plágiumokra is, felhívva a figyelmet, hogy a rendszer engedély nélkül is felhasználhat forrásanyagokat. Ahogyan egy januári Time-cikkre hivatkozva, mely szerint a ChatGPT moderálását alulfizetett kenyai munkásoknak szervezték ki, a kizsákmányolást is egy potenciális problémaként jelölik meg.

Amellett, hogy képzéseket állítanak össze az MI felhasználásáról, kifejtik, hogy ennek részletei eltérnek tudományáganként, ezért az egyes részlegeket saját irányelvek alkalmazására ösztönzik, kiemelve, hogy találják ki, hogy alkalmazhatók ezek a sajátos tanulási igényű hallgatóknál, illetve párbeszédre buzdítanak az MI-felhasználásról a munkatársaik és a hallgatóik között.

Segítség és szigor

Az etikus felhasználás és az egyenlő hozzáférés kapcsán is hangsúlyozzál, hogy a megfelelő felhasználás egyetemenként és tudományterületenként eltér, márpedig ezt a fajta autonómiát fontosnak tartják megőrizni. Vélhetően ezzel magyarázható tehát, hogy a szöveg kevésbé tartalmaz konkrétumokat.

Azt is leírják ugyanakkor, hogy az újabb és újabb MI-megoldásokkal egyre több szolgáltatás fizetős lehet, ezért az egyetemeknek igyekeznie kell hozzáférést biztosítania azokhoz.

A szöveg alapján mind a 24 egyetemük felülvizsgálta a szabályzatait az MI-re reflektálva, kifejezve, hol elfogadhatatlan annak a használata, hogy ennek tudatában döntsenek, mikor veszik igénybe. A világos és átlátható előírásokat hangsúlyozzák még emellett, illetve, hogy a diákok szabadon rákérdezhessenek a saját konkrét MI-felhasználásaikra, anélkül, hogy büntetéstől kellene félniük. A tudásmegosztás kapcsán leírják, hogy nem csak a különböző szereplők tudásátadása fontos, de az is, hogy rendszeresen felülvizsgálják a szabályokat, követve azok hatékonyságát.

A hazai egyetemek is keresik az útjukat

Mi is elég gyakran be szoktunk számolni az MI kontra egyetemek témáról – nem csak azért, mert jelenleg ezen pörög a komplett világsajtó és fel akarunk zárkózni, hanem mert a magyar egyetemeknek is vannak már egészen konkrét megoldásai. Áprilisban egyszer már körbejártuk ezt részletesebben: bár erősek a korlátai, Szegeden már a szűrőprogramokkal is próbálkoznak és a plágiumnyilatkozatba is betették, a Műegyetem pedig részt is vesz az MI-szűrés fejlesztésében.

A Corvinus pedig nemrég felmérte a diákok hozzáállását, itt például kijött az, hogy a Russell-anyag által is említett fizetős hozzáférések biztosítását a hazai egyetemisták is elvárnák intézményüktől, akik közül a legtöbben a ChatGPT-t használják, de sokan dolgoznak különböző nyelvi segédprogramokkal is. Nemrég pedig már befutott az egyik első lebukás-történet is, ahol egy nemlétező médiabotrányt adott elő egy METU-hallgató, illetve már az is tudható, milyen módon érdemes védekezni a plágiumvádak ellen – már ha az ember ártatlan.

(Kiemelt képünk illusztráció, fotó: Joshua Hoehne, Unsplash)