A felsőoktatási felvételin rendre előfordult az a furcsa helyzet, hogy az adott egyetemen a költségtérítéses képzésen magasabb ponthatárt húztak, mint az állami ösztöndíjason. Így volt ez idén például a mérnökinformatikus, gépészmérnök, vagy éppenséggel az általános orvosi szak esetében is.
Hogy megértsük, mi okozta ezt az elsőre szokatlan tűnő eredményt, érdemes tisztában lennünk azzal, hogyan működik a ponthatárhúzó algoritmus.
A felvételi ponthatárokat három dolog határozza meg:
- a jelentkezők száma
- az adott szak kapacitása (vagyis hogy maximum hány hallgató kezdhet a képzésen)
- és a felvételizők pontszáma.
Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor minél több és minél jobb eredményű diák jelentkezett egy szakra, annál magasabb lesz ott a ponthatár.
A felvételi algoritmus a jelentkezőket intézményenként és szakonként sorrendbe állítja a pontszámuk alapján: a legjobb eredményű felvételizőtől kiindulva sorolja be őket, figyelembe véve a diákok preferenciáit is, vagyis hogy ki melyik képzést tette az online jelentkezési lap első, második, harmadik stb. helyére. Ha az első helyen szereplő szak már „betelt” olyan jelentkezőkkel, akiknek egy adott felvételizőnél magasabb volt a pontszáma, a diák már csak a második helyre sorolt szakra juthat be. Ha ott sem jár sikerrel, jön a harmadik helyen lévő képzés és így tovább. Egy szak ponthatára annak a felvételizőnek az összpontszáma lesz, aki utolsóként „befért” az adott képzésre.
Általában az önköltséges képzésekre alacsonyabb a ponthatár, így a többség azt a második vagy a többiek helyre teszi amolyan tartalékként. Azonban az idei felvételin 2905 felvételiző jelölte meg az alap-vagy osztatlan képzés önköltséges formáját az első helyen. Ebben feltehetően szerepet játszott az új, megváltozott pontszámítás vagy éppenséggel az új érettségi miatti bizonytalanság, és ez a közel 3000 diák biztosra akart menni.
Azonban ha az elsőhelyes önköltséges szakokra jelentkezőknek a várthoz képest jobban sikerültek az érettségik, és ráadásul ezek az önköltséges képzések kis kapacitásszámúak voltak, és például 3-5 jelentkezővel már elindultak, akkor ezeken a szakokon megugrottak a ponthatárok.
Ez történhetett az alábbi képzések esetében is:
BGE gazdaságinformatikus
- állami: 301 pont, önköltséges 378 pont
BME fizika
- állami: 391 pont, önköltséges: 420 pont
BME energetikai mérnöki
- állami: 321 pont, önköltséges: 390 pont
DE gépészmérnöki
- állami: 255 pont, önköltséges: 414 pont
OE-AMK mérnökinformatikus
- állami: 240 pont, önköltséges: 390 pont
OE-AMK műszaki menedzser
- állami: 228 pont, önköltséges: 377 pont
PTE általános orvos
- állami: 397 pont, önköltséges: 400 pont
Ha kíváncsiak vagytok a többi ponthatárra, itt tudjátok őket megnézni.
Nem érdemes nem megjelölni az állami ösztöndíjas képzést
Hogy ne álljon elő az a helyzet, hogy azért csúsztok le az állami ösztöndíjas képzésről, mert bizonytalanok vagytok magatokban, ne kövessétek el azt a hibát, hogy az állami ösztöndíjas képzést meg sem jelölitek a jelentkezési listátokon, mert úgy gondoljátok, nincs rá esélyetek.
Ahogy fentebb leírtuk, a végső ponthatárok több szempont alapján alakulnak, jósolni pedig lehet az előző évek ponthatárai alapján, de nem igazán érdemes. Mindenképp állami ösztöndíjas képzést jelöljetek meg a jelentkezési listátok első helyén, és a képzés önköltséges változata csak a második helyen szerepeljen. Ez nem kerül semmibe, hiszen egy képzés állami ösztöndíjas vagy költségtérítéses párjának felvétele a listába nem számít extra jelentkezési helynek.
