Te mit gondolsz errol az oldalról? Olvasd el mások véleményét!
Klikkelj a kívánt könyvjelzőre:
Az élő szervezetek sejtből épülnek fel. Robert Brown - sejtmag. M. Schleiden, T. Schwann. A sejt az élő szervezetek legkisebb alaki és működési egysége, melyen minden fő életjelenség megfigyelhető. Pro-, eukarióta sejt.
A sejtplazma és a biológiai membránok
A sejtplazma három fázisú diszperz rendszer. Nagy mennyiségű víz, ebben ionok, kisebb szerves molekulák vannak. Fehérjék - enzimek, szerkezeti elemek.
A sejtben egy időben több ezer biokémiai folyamat is lejátszódhat, ezek egymástól való függetlenítésére alkalmasak a biológiai membránok, melyeknek alapja egy lipidmolekulákból álló kettős réteg, leggyakrabban foszfatidok. Kettős réteg: kifelé a poláris, hidrofil réteg, befelé a hidrofób. A kettős rétegben a lipidmolekulák függőleges elmozdulása, a másik rétegbe való átkerülése igen ritkán fordul elő, de oldalirányú mozgás lehetséges - rugalmas. A biológiai membránok felépítésében fehérjék is részt vesznek (specifikusak). A membránfehérjék harmadlagos szerkezetüknek megfelelően helyezkednek el a kettős lipidrétegben. Apoláros részük befele, poláros részük kifele áll. Perifériás, belesüppedők, csatornafehérjék. A membrán külső felszínén szénhidrátláncok is találhatóak - a specifitás fokozására, elősegíti a membrán felismerését.
Minden sejtplazmát a külvilág felé 5-10 nm vastagságú biológiai membrán, a sejthártya határol. Félig áteresztő. Néha ezt még poliszacharid sejtfal is borítja, ami áteresztő. A plazmán belül található biológiai membrán az endoplazmatikus membránrendszer - szinte az egész plazmát behálózza, lapított zsákokhoz hasonló üregek rendszere, felületén riboszómákkal - fehérjék szintézise, belül tárolása, érlelése.
Anyagforgalom a membránon keresztül
Passzív transzport - ozmózis (vér 0,85%-os NaCl), víz, egyszerűbb szerves molekulák, kisebb rész. 1nm-nél kisebb anyagok
Aktív transzport - hordozófehérjék kellenek, cukrok, ionok, aminosavak, nagyobb szerves molekulák. Szintén 1 nm-nél kisebb anyagok - C. Golgi
1 nm-nél nagyobb anyagok transzportja: a sejtbe bejutás az endocitózis, a kijutás az exocitózis.
A színanyagok az eukarióta növényi sejtben membránok fehérjéihez kötődnek - külön sejtszervecske: színtest. Méret változása (először lapos zsákszerű, majd oszlopos). A magasabb rendű növények színtestjeit a sejtplazmától a külső membrán választja el. A belső teret plazmaállomány tölti ki, ezt a belső membrán lemezei hálózzák be - gránum (oszlopszerű). A fény megkötése a gránumokban történik - belsejükben felhalmozódik a hidrogénatom - koncentrációkülönbség, melynek energiája ATP-szintézisre fordítódik (Mitchell-féle kemiozmótikus elmélet). A fotoszintézis további részei a színtestek plazmájában játszódnak le.
Eukarióta sejtekben a mitokondriumok biztosítanak helyet a szénhidrátok lebontásához. Baktériumméretűek. Számuk sejtenként változó. A glikolízis a sejtplazmában, a citromsavciklus és a terminális oxidáció a mitokondriumban játszódik le. Külső-, belső membrán (nagy felület), plazmaállomány. A mitokondriumok a sejtek energiatermelő központjai - a lebontási folyamatokból származó ATP 90%-a itt képződik.
Az eukarióta élőlények jellemző sejtalkotója a sejtmag. Alakja, száma változó. A sejtmagot a sejtmaghártya (kettős, a külső közvetlen kapcsolatban áll az endop. mem.-nal) választja el a sejtplazmától. Pórusok 30-100 nm. A sejtmag belsejében jól elkülöníthető egységet képez a magvacska, ami rRNS-t és a hozzá kapcsolódó fehérjéket szintetizálja. A sejtmag belsejét jórészt a magplazma tölti ki, ami nukleinsavakat, fehérjék makromolekuláit és ezek építőegységeit, ionokat tartalmaz. Ebből a DNS-molekulának és a hozzájuk kapcsolódó fehérjéknek együttes állományát kromatinnak nevezzük. A kromatinállomány a sejt működésének egyes szakaszaiban jól elkülöníthető, tömör testekké, kromoszómává áll össze. Prokariótáknál nincs kromoszóma, mert a DNS-hez nem kapcsolódnak fehérjék. Az osztódó sejteknek azt a körfolyamatát, amely a sejtek DNS-szintézis előtti állapotából kiindulva, a DNS szintézisén és a sejtosztódáson keresztül visszatér a kiindulási szakaszba, sejtciklusnak nevezzük. Ennek első része egy nyugalmi szakasz - mRNS, enzimfehérjék szintézise. A második szakasz a DNS megkettőződése (hozzá tartozó fehérjék is keletkeznek), amely a sejtciklus időtartamának közel felét veszi igénybe. Eztán újabb nyugalmi szakasz következik. Végül a sejtosztódás szakasza, amely 1-2 óra hosszúságú. Ennek során ketté válnak a kromoszómák, majd kettéosztódik a sejt, a keletkezett két utódsejt nyugalmi szakaszba kerül. Ha a sejtosztódás során olyan sejtek keletkeznek, amelyekben ua. a kromoszómák száma, mint a kiindulási sejtben volt, akkor mitózisról beszélünk. A mitózis a sejtciklus befejező szakasza. Kromatidapárok, befűződés, húzófonalak, két új sejt. A színtest és a mitokondrium is képes önálló osztódásra - van saját DNS-ük.
A hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége a szövet. A növények egész életük során növekednek - osztódószövet végig megtartja osztódó képességét. Hajtás, gyökér hosszirányú növekedését segítők. A növények vastagodását a kambium idézi elő. A hajtás szártagjainak megnyúlása, a köztes növekedés is osztódószövet működésének eredménye.
A növények bőrszövete beborítja az egész hajtásos növényt. A hajtás bőrszövetének védőszerepét a sejtek szoros összekapcsolódása és a sejtek külső falára kiválasztott kutikula erősíti. Növényi szőrök - párologtatáscsökkentő. Árvácska papillái. Hosszabb fedőszőr a hideg ellen - kökörcsin, havasi gyopár. Csalánszőr. Repítőszőr - gyapot. A hajtás bőrszövetében gázcserenyílások találhatók. A gyökér bőrszövetén nincsenek gázcserenyílások, sem kutikula, de sejtjeinek nyúlványai, nagy száma megnöveli a vízfelvevő felületet.
Az anyagokat nagyobb távolságra a szállítószövetek szállítják. Két fő alkotórész. Egyik a vizet és a benne oldott sókat szállító farész. Ez elhalt vízszállító sejtekből (hosszú orsó alakúak, végeik lukacsos harántfallal kapcsolódnak) és csövekből áll. Az evolúció során a harántfalak eltűnésével vízszállító csövek is kifejlődtek. Mindkét típusra jellemző, hogy szilárdságukat elfásodott sejtfalvastagodások fokozzák, ezért nem nyomódnak össze. A szállítószövetek másik jellemző alkotója a háncsrész. Itt továbbítódnak a termelt szerves vegyületek. Fő szállítóelemei a rostacsövek - több sejt egyesüléséből keletkeznek, amelyek harántfalai lukacsos rostalemezek. Kísérősejtek (élők). Szállítónyalábok. A fa- és háncsrész között gyakran van kambium.
A növényi test legnagyobb részét alapszövetek alkotják. A táplálékkészítő alapszövetben sok a zöld színtest. Levelek belsejében. A raktározó alapszövet fénytől elsősorban elzárva (gyökér, gumó). Víztartó alapszövet - vizes nyálka, pld. kaktusznál. Levegőztető alapszövet - vízi növények. Kiválasztó alapszövet - hasznosíthatatlan anyagokat tartalmazza pld. gyantát. Szilárdító alapszövet - vastag sejtfal, többnyire elhalt sejtek, hosszú szilárdító rostokat alkotnak.
Az állati szervezet elsődleges védelmét a külvilágtól a hámszövetek látják el. Sejtjei szorosan egymás mellett állnak. Erek nincsenek a hámban. A szomszédos sejtek több ponton is összeérnek, ahol általában keskeny fehérjecsatornák kötik össze őket - a hám egy összefüggő, élő szövetrendszer. A fedőhámok közül a legegyszerűbbek az egyrétegű hámszövetek (lap, köb, henger). Mikrobolyhok a sejtplazma kitüremkedései - felületnövelés. Csillók: pld. légcsőben. A többrétegű hám sejtjei változatos alakúak, a felső réteg könnyen elszarusodik - ellenálló pld. az emlősök bőre.
A mirigyhámok váladéktermelésre kifejlődött szövetek. Végkamra és kivezető cső. A termelt váladékot a test külső vagy belső felületére ürítik. Pld verejtékezés. A belső elválasztásúak váladékaikat közvetlenül a testfolyadékba juttatják, pld. a hormonok a vérbe.
Az állati test különböző szerveinek összekötésében, a váz kialakításában a kötő- és támasztószövetek vesznek részt. A sejtek egymástól távol vannak, fontos a sejtközötti állomány. A rostos kötőszövet sejtjei között lazább vagy tömöttebb szerkezetű hálózatot képeznek a kötőszöveti rostok. A sejtek és a rostok közötti részt szövetnedv tölti ki. A lazarostos kötőszövet szinte minden szerv felépítésében részt vesz, hézagokat tölt ki, vékony hártyákat, válaszfalakt alkot. A tömöttrostos kötőszövet rostjai szorosan egymás mellett helyezkednek el, rendkívül szívós szövetet alkotva pld. inak.
A zsírszövetben a szövet fő tömegét a nagy kerek zsírsejtek adják, amelyekben a plazma és a mag kis térbe szorul, a zsír kitölti majdnem az egész sejtet. Táplálékraktározás, hővédelem.
A vér is kötőszövet - nagy mennyiségű sejtközötti állománya folyékony.
A támasztószövetek felépítése a kötőszövetekéhez hasonló, de szilárdak, ugyanakkor rugalmasak. Egyik alapvető típusa a porcszövet, melyben a sejtek egyesével vagy kisebb csoportokban helyezkednek el a rugalmasan szilárd sejtközötti állományban. A csontszövet szerves (csontsejtek, rostok) és szervetlen részekből áll. A csontsejtek hosszú nyúlványokkal rendelkeznek - sejthálózat. Csatornák, bennük vérerek.
Az állati test mozgatásában alapvető szerepük van az izomszöveteknek. Rövid idő alatt nagymértékű összehúzódásra képesek - hosszanti irányban ható. Az izomszövet izomsejtekből áll, amelyek sejtplazmájában összhúzékony egységek, az izomfonalak (aktin, miozin fehérjék) találhatók. Tartósabb, de kisebb erőkifejtésre alkalmas a simaizomszövet. Hosszú, orsó alakú sejtjei egy magot tartalmaznak. Az izomfonalak sűrűn helyezkednek el a sejtplazmában, a sejt hosszanti tengelyével párhuzamosan. A sejteket lazarostos kötőszövet köti össze szövetté. Gerincesek számos belső szervében (bélcsatorna), gerinctelen állatokban
A harántcsíkolt izomszövet hosszú, többmagvú sejtjeit izomrostoknak nevezzük. Egy izomrostban több ezer izomfonal fut egymással párhuzamosan. A rostokat vékony kötőszöveti hártya fogja egybe. Gyors és nagy erőkifejtésre alkalmasak, de fáradékonyak. Vázizmok. A szívizomszövet is izomrostokból épül fel, de hosszantartó nagy erőkifejtésre képes, nem fárad el. Rostjai elágazóak. Ez is harántcsíkolt.